A legtöbb esetben úgy járnak, mint a pórul járt feltalálók, akik legfeljebb aprópénzt kapnak a találmányaikért cserébe. Így járt például a Tetris orosz feltalálója, Alekszej Pazsitnov is.
Azonban a találmányok és a kétkezi munka történetében akadnak ritka kivételek, amikor a feltaláló nem csupán jól megélt a találmányából, hanem szó szerint aranybányává változtatta azt. A mai történetem is egy ilyen esetről szól.
A XX. század elején, a napsütötte Amerikában élt egy Fernando Oscar Jacques nevű gépészmérnök, feltaláló és lakatos. Ne keressétek a nevét az enciklopédiákban vagy az interneten, mert szinte semmilyen információ nem található róla. Nem valami nagy horderejű dolgot talált fel, mint mondjuk egy örökké égő cigarettát vagy egy termonukleáris fúziós berendezést.
Fernando Oscar Jacques… hogy is fogalmazzak finoman… egy zseniális mérnök-feltaláló volt, aki különféle hasznos apróságokat és eszközöket talált fel, és nem mellesleg… egy szörnyen zsugori alak volt, aki nem engedte, hogy mások használják a találmányait.
A helyzet az, hogy Fernando kezdettől fogva nem akart senkinek dolgozni. Saját céget alapított, amely hasznos eszközök fejlesztésével foglalkozott. Rajta kívül a cégben ő maga volt, plusz még ő és igen… ő. Vagyis az egész cég egyetlen emberből állt.
Fernando, ahogy most mondanánk, „kütyüket” talált fel. Ha le kellett vágni egy darab fát, amely kiállt az illesztésből, Fernando feltalált egy speciális fűrészt. Ha le kellett csavarni egy „beragadt” csövet, ismét feltalált egy speciális kulcsot.
Több száz ilyen apró eszközt talált fel!
Fernando Oscar Jacques pedig minden zseniális ötletét azonnal szabadalmaztatta. Vagyis a törvény szerint semmit sem lehetett ellopni tőle. Régebben egyébként sokkal szigorúbbak voltak a szabadalomsértések, egy jogsértő gyárat simán be lehetett zárni.
A cikk még nem ért véget, folytatás a következő oldalon:
Kövesd új Facebook oldalunkat és értesülj további érdekes cikkekről:
