Később az egyiptomiak kevésbé veszélyes, de érzékenyebb módszereket találtak ki. Tudtad, hogy a gyantázás egyiptomi gyökerekkel rendelkezik? Az egyiptomi nők cukorpasztát oldottak fel vízben, felvitték a kívánt területre, rátettek egy darab szövetet, majd megrántották!
Az ókori egyiptomi nőket egyáltalán nem ijesztette meg a menstruáció. Az érett nők rongyból készült betétet vettek, zsinórokkal látták el, majd rögzítették az alsóneműhöz. A történészek úgy vélik, hogy az ókori egyiptomi nők találták fel az első tampont a világon.
Jól jött számukra az „Ízisz istennő csomójának” nevezett kötés ismerete (az ókori Egyiptomban az élet és a jólét szimbólumának számított). A nők több darab vászonkendőt vettek, kötéllé sodorták őket, összekötötték őket, majd a rendeltetésüknek megfelelően használták őket.
Mentacukorkát ma már minden boltban lehet találni. Gyorsan, kényelmesen és megbízhatóan távolítja el a kellemetlen szájszagot. Az ókori Egyiptom őslakosai számára ez nehezebb és hosszabb volt. Először fel kellett olvasztani a mézet, majd hozzá kellett adni az összetevőket, lehűteni, adagokra osztani és cukorkává formálni. A leheletet dinnye, kesudió és még a fenyőmag is frissítette.
A szegényebbek egyszerűbb receptekkel is beérték. Szerencsére a talpraesett kereskedők mindig készek voltak a legkülönfélébb „frissítőket” kínálni: minden ízlésre és pénztárcára. Az egyiptológusok úgy vélik, hogy a nemesek minden étkezés után mentacukorkát ettek.
Még a nemesek számára is nehéz volt elrejtőzni az afrikai hőség elől. El tudod képzelni, milyen lehetett a helyzet a közemberek számára? Nem csoda, hogy az ókori egyiptomiak lettek az elsők a világon, akik kísérletezni kezdtek az izzadásgátlók területén. Próbálkozások és hibák útján, a legváratlanabb összetevőket keverve keresték a tökéletes formulát a száraz hónaljra. És megtalálták!
A leghatékonyabb szer egy strucctojásból, teknősbékapáncélból és diófélékből készült paszta volt. A kombináció megszabadított az izzadtságtól, de nem fedte el teljesen a szagokat. Ezért kezdtek el aromás olajokat bevezetni. A zsíros foltok a ruhán jobbak, mint a rossz szag! Később az egyiptomi tisztaságmániások rájöttek, hogy az olajokat gyümölcslevekkel, fahéjjal és tömjénnel is lehet helyettesíteni.
A fáraók őskori ábrázolásait nézve a régészekben felmerült a kérdés – mi ez a „szarv” a fejükön? A kiegészítő furcsa, ezért olyan nagy az érdeklődés a funkcionalitása iránt. Aztán felmerült a feltételezés: talán ez egy hosszan tartó parfüm? Az ókori egyiptomiak viaszt olvasztottak, és illóolajokat adtak hozzá.
Később egy kúpot formáltak belőle, amelyet miután megszilárdult, a fejfedőkre rögzítettek. A perzselő nap alatt ez a szerkezet kellemes aromákat árasztott. Ennek megfelelően a viselője, amikor beszélgetett másokkal, úgy illatozott, mint egy rózsa.
Ez az Óbirodalom idején volt, amikor az egyiptomi nők göndör parókát viseltek, amelyet gyöngyökkel, karikákkal és a legkülönfélébb kiegészítőkkel díszítettek… A Ptolemaioszok uralma idején pedig elkezdték a saját, természetes hajukat görög módra összefogni! A történészek mélyebbre ástak, és meglepő dolgokat fedeztek fel. A hajápolásnak nagy trendje volt azokban az időkben.
A perzselő nap miatt a hajra két probléma várt: a gyökerek magas zsírossága és a végek egészségtelen szárazsága. Az egyiptomi nők pedig kitaláltak egy módszert a probléma leküzdésére – citromlevet adtak a vízhez!
Ez nemcsak csökkentette a korpásodást, hanem megbízhatóan tisztította is a hajat a szennyeződésektől. A kellemes bónusz pedig a haj fényessége volt. Ennyit mára az „ókori” egyiptomiakról!
Kövesd új Facebook oldalunkat és értesülj további érdekes cikkekről:
