Ha te is azok közé tartozol, akiket megfognak a hasonló filmek, akkor a John Wick sorozat biztosan nem kerülte el a figyelmedet.
A John Wick lövöldözős jeleneteiben a nézők gyakran nemcsak a látványosan megkoreografált dinamikára figyelnek fel, hanem Keanu Reeves szokatlan fegyverkezelési stílusára is.
A legtöbb filmhőssel ellentétben, akik kinyújtott karral céloznak, John Wick gyakran közelebb szorítja a pisztolyt a testéhez, és feltűnően megdöntve tartja. A felkészületlen néző számára ez furcsának tűnik. Ez azonban egyáltalán nem a rendező művészi szeszélye, és nem is egyfajta próbálkozás arra, hogy stílusosabb legyen a látványvilág.
Valójában ez a lövési stílus szükséges azokban a helyzetekben, amelyekben John Wick leggyakrabban szembesül az ellenfeleivel, és ez profiként mutatja be őt, aki tudja, mit csinál.
Ebben a cikkben kielemezzük, hogy pontosan miért tartja John Wick így a fegyvert, milyen technika ez, és miért teszi őt különösen veszélyes ellenféllé szoros kontaktus esetén.
John Wick pisztollyal a kezében a Center Axis Relock (C.A.R.) technikát alkalmazza.
A technika (C.A.R.) alapja a kompakt alapállás, amelynél a pisztoly közel helyezkedik el a lövész testéhez, miközben a felsőtest enyhén el van fordítva, a könyökök hajlítva és leszorítva vannak, maga a fegyver pedig befelé, a test középső tengelyéhez képest tájolva áll.
A célzási vonal a domináns szem tengelyéhez igazodik, nem pedig a karok teljes kinyújtásával jön létre, mint a klasszikus sportállásoknál.
Ez a pozíció lehetővé teszi a lövész számára, hogy megőrizze a kompaktságot, a stabilitást és a fegyver feletti uralmat, ami kritikusan fontos rövid távolságokon.
Ki és miért találta ki ezt a módszert?
A Center Axis Relock rendszer kidolgozója Paul Castle – egy brit rendőrségi operatív tiszt, aki több mint három évtizedet töltött a gyilkossági és nyomozói osztályon. Munkája során számos alkalommal került olyan valós fegyveres harci helyzetbe, amelyek messze álltak a lőterek ideális körülményeitől.
A felhalmozott gyakorlati tapasztalat azt mutatta, hogy a legtöbb oktatási módszer rosszul alkalmazkodik a valósághoz. Szolgálata befejezése után Castle egy olyan lövészeti rendszer létrehozására összpontosított, amely növeli a túlélési esélyeket és a fegyver feletti kontrollt közelharcban.
Megközelítése eredetileg nem a versenyekre és az esztétikára irányult, hanem a valós összecsapásokra: lépcsőházakban, szűk folyosókon, autók utasterében és más korlátozott terekben. Éppen ezért a módszer gyorsan felkeltette a taktikai és önvédelmi oktatók figyelmét.
Miért működik a C.A.R. módszer ténylegesen a valós harcban?
Ennek a lövési módszernek a kulcsfontosságú elve a minimális távolságon való hatékonyság, ahol egyszerűen nincs idő a tökéletes állás felvételére. Paul Castle többször hangsúlyozta, hogy a rendőrségi gyakorlatban a lőfegyverhasználattal járó incidensek túlnyomó többsége éppen közelről és szűkös körülmények között történik.
Ilyen forgatókönyv esetén a pisztoly test melletti tartása érezhető előnyt jelent: csökken a reakcióidő, a fegyver folyamatosan kontroll alatt van, és nincs „kitolva” előre, ahol az ellenfél kikaphatná vagy megragadhatná a kezével.
Ez különösen fontos a fenyegetés hirtelen megjelenésekor, például amikor az ellenfél kilép a sarok mögül, vagy hirtelen lecsökken a távolság.
Ha az ellenfél megpróbálja megragadni vagy kiütni a fegyvert, a C.A.R. technika lehetővé teszi a tiszt számára, hogy megőrizze felette az uralmat a kompakt állásnak és a teljes testmunkának köszönhetően. A hajlított könyökök, a testhelyzet és maga a pisztoly védelmi elemként szolgálnak, ami jelentősen csökkenti a fegyver elvesztésének kockázatát, és lehetőséget ad az ellenállás folytatására és az ellentámadásra még szoros fizikai kontaktus esetén is.
A cikk folytatódik – görgess le és kattints a következő gombra!
Kövesd új Facebook oldalunkat és értesülj további érdekes cikkekről:
