A bambusz a növényvilág egyik bajnoka, ha a növekedési sebességről van szó.
Egyes fajok képesek több mint egy métert nyúlni egyetlen nap alatt! Ez körülbelül négy centimétert jelent óránként – az ilyen növekedés szó szerint valós időben figyelhető meg.
Ma a hitelesített rekordokat a Phyllostachys bambusoides (madake) és a Phyllostachys edulis (moso) fajok tartják, amelyek növekedése 24 óra alatt elérheti a 120 centimétert is. A legtöbb bambuszfaj átlagos növekedése az aktív növekedési szakaszban napi 30–60 centiméter között mozog.
Összehasonlításképpen: egy átlagos fa egy év alatt nő 30–50 centimétert. A bambusz ezt a szintet egy nap alatt megugorja.
Vajon minek köszönhető ez a szuperképesség, amellyel a természet felruházta a bambuszt?
A sebesség legfőbb titka
A legtöbb növénynél a növekedési zóna csak a hajtás csúcsán található – a csúcsi osztódószövetben (merisztémában). A bambusz felépítése azonban más: minden egyes csomója (az a hely, ahol a szárat egy válaszfal tagolja) saját osztódószövetet tartalmaz – egy olyan szakaszt, ahol a sejtek aktívan osztódnak.
A fiatal bambuszhajtás több tucat ilyen csomóval rendelkezik, és amikor kedvező körülmények közé kerül, az összes osztódószövet egyszerre kezd el dolgozni. Vagyis a hajtás minden szegmense a többivel párhuzamosan nyúlik meg.
Más szóval, a bambusz nem egyetlen pontból nő, hanem egyszerre több tucatból.
Kész szerkezet
Egy másik sajátosság, amely növekedési előnyt biztosít a bambusznak, abban rejlik, hogy a hajtás már teljesen kifejlődve bújik elő a földből – az összes csomóval és szegmenssel együtt. Nem kell új szerkezetet létrehoznia, mivel az már a gyöktörzsben kialakult. Így a hajtásnak már csak a méretét kell növelnie.
A legtöbb más növénynél, amelyeknek a csírái a felszínre törnek, időt és energiát kell fordítani a szár és a levelek fokozatos kialakítására. A bambusz ezt előre elvégzi, még a föld alatt, a felszínen pedig csak kibontja a már kész részeket. A folyamat a harmonika fújtatójának széthúzásához hasonlítható.
Ráadásul a bambusz szára belül üreges. Következésképpen a növénynek nem kell időt és erőforrást pazarolnia arra, hogy a bélrészt sűrű faanyaggal töltse ki, ahogyan azt a fák teszik.
A belső „üresség” ellenére a válaszfalakkal (csomókkal) tagolt szerkezet lenyűgöző szilárdságot biztosít a bambusznak, ezért a Föld egyes részein mind a mai napig használják építőanyagként.
Gondoskodó gyökérrendszer
Van még egy fontos szempont: a bambusz fűféle, nem pedig fa. Gyöktörzse (rizómája) egy összetett, elágazó föld alatti hálózatot alkot, amely türelmesen raktározza a tápanyagokat és a vizet. Amikor pedig eljön a növekedés ideje, a gyökérrendszer bőkezűen ellátja a hajtásokat mindennel, amire szükségük van.
A fák erre nem képesek. Gyökereik „valós időben” dolgoznak: kinyerik az erőforrásokat, és azonnal szétosztják azokat a korona, a törzs és az új ágak között.
Ebből a szempontból a bambusz gyökérrendszere egy akkumulátorra emlékeztet: hónapokig gyűjti a szükséges tartalékokat, majd egyetlen erőteljes növekedési löket során „kisüti” a felhalmozott energiát.
Kövesd új Facebook oldalunkat és értesülj további érdekes cikkekről:
