Egy 1943-as szovjet tankbrigádban akár háromféle üzemanyag is lehetett: dízel a T-34-esekhez, B-70 repülőbenzin a T-70-esekhez és a Lend-Lease keretében kapott járművekhez, és alacsony oktánszámú benzin a teherautókhoz.
Ez a tévhit tehát nem állja meg a helyét.
2. Rossz műszaki döntés és a fejlesztési prioritások hibás megválasztása.
Ez a tévhit közelebb áll a valósághoz, de pontosításra szorul. Valóban, a benzinmotoroknak sokáig prioritást adtak a németek, de nem azért, mert a Fegyverkezési Hivatalban és a Tankbizottságban csak idióták ültek, akik nem jöttek rá a dízelmotorok előnyeire.
A valóságban a dízelmotorok előnyei nem olyan egyértelműek. Számos szovjet jelentésben is olvashatunk arról, hogy a benzinmotoroknak is vannak előnyei, és a hátrányaik nem olyan súlyosak, mint azt sokan gondolják.
A motorok teljesítményét a leadott munka mennyisége határozza meg, ami a nyomaték és a fordulatszám szorzata. A dízelmotorok magas nyomatékuknak köszönhetően alacsony fordulatszámon érik el a maximális teljesítményt, a benzinmotorokat viszont „fel kell pörgetni”. Azonos teljesítmény mellett a benzinmotor kisebb és könnyebb.
A magas nyomaték ugyanakkor megterheli a váltót, amit ezért erősíteni kell, ami növeli a méretét és a tömegét.
Tévhit továbbá az is, hogy a dízelmotorok sokkal biztonságosabbak tűzveszély szempontjából. Nehezebb ugyan meggyújtani a gázolajat, de a félig üres tankokban a gázolaj gőz könnyebben robban, mint a benzingőz. Ráadásul a gázolaj tüzet sokkal nehezebb eloltani. A dízelmotoros tankok tehát ugyanúgy égtek, mint a benzinmotorosak.
Azt is érdemes hozzátenni, hogy hidegben a dízelmotor nehezebben indul, a gázolaj pedig besűrűsödik alacsony hőmérsékleten.
A „Panther” tankok Maybach HL 230 P30 benzinmotorja azonos méret mellett sokkal nagyobb teljesítményt nyújtott, mint a V2 dízelmotor (700 LE vs. 500 LE). Igaz, hogy ez a motor nem volt teljesen kiforrott, de a Pz.Kpfw. IV tankokban használt, már bevált motorok megbízhatóak voltak és hosszú élettartammal rendelkeztek.
Tehát a német mérnökök döntése nem volt olyan egyértelműen hibás, mint azt sokan gondolják.
1. A Maybach cég lobbitevékenysége.
A németek számos dízelmotort fejlesztettek ki, amelyeket sikeresen teszteltek is a tankokban. Végül mégis a benzinmotorok mellett döntöttek.
Ennek okát a német tankfejlesztés korai szakaszában kell keresni. A németek, a világ többi részéhez hasonlóan, repülőgép-motorokkal kezdték. Hamar rájöttek azonban, hogy speciális motorokra van szükségük. Kompakt és nagy fordulatszámú motorokra, amelyek lehetővé teszik a váltó könnyítését. A benzinmotorok jobban megfeleltek ezeknek a követelményeknek.
A Maybach cég került vezető pozícióba, amely nemcsak elsőként fejlesztett ki a követelményeknek megfelelő motort, hanem rövid időn belül egy komplett, szabványosított motorcsaládot is kínált a Wehrmachtnak, amelyekhez megfelelő váltókat is fejlesztettek. A második világháború kezdetére a Maybach monopóliumot szerzett ezen a területen.
A hasonló méretű és tömegű, de azonos teljesítményű dízelmotorok fejlesztése néhány évvel lemaradt a nagy fordulatszámú benzinmotorok mögött. A dízelmotorok bevezetéséhez nemcsak új váltókat kellett volna kifejleszteni, hanem a Maybach monopóliumát is meg kellett volna törni, amit a Fegyverkezési Hivatal is támogatott. A Harmadik Birodalomban pedig gyakran nem a tesztpályákon dőlt el a fejlesztések sorsa, hanem a kulisszák mögötti hatalmi harcokban.
Összességében ez volt az egyik fő oka annak, hogy a Panzerwaffe dízelmotorokra való átállása szinte megoldhatatlan feladatnak bizonyult. A monopóliumot csak a háború végére sikerült megingatni, de megtörni még akkor sem.
Kövesd új Facebook oldalunkat és értesülj további érdekes cikkekről:
