,,Vékony csuklóin láncok hagyta zúzódások láthatók.”
A szultán megparancsolta, hogy hozzák elé a fehér nőt az ágyába, így a fekete ruhás asszonyok levetkőztették, megfürdették, testét olajokkal dörzsölték be, és fésülni kezdték az aranyszőke haját.
Isabel de Solís többé nem sírt, nem emlékezett a szülőházára. Apja a kasztíliai Aguilar városának polgármestere volt. A mórok megtámadták és kifosztották a városát, sok férfit megöltek, a nőket pedig fogságba ejtették. A bájos, tizenhét éves Isabel is a rabszolgapiacon kötött ki.
Bőre aranyszínű és bársonyos volt, haja pedig rézvörösen csillogott. Granadába szállították a legszebb rabszolganőket és a legerősebb rabszolgákat, és a lányt azért vették meg, hogy Aisha szultánát, Abu l-Hasan Ali emír kedvenc feleségét szolgálja. De alighogy a szultán megpillantotta a szépséget, megparancsolta, hogy vezessék a lakosztályába.
Az Alhambra palotája felülmúlt mindent, amit Isabel valaha látott. Vörös falai rejtették az idegen szemek elől a varázslatos kerteket, a gyönyörű szökőkutakat és az egymásba nyíló termek és lakosztályok sorát, ahol még a legforróbb napokon is üde és hűvös volt.
A termek faragott kupolái szinte lebegtek a levegőben, a növényzettel befuttatott oszlopok kőcsipkéi pedig valóságos édenkertté varázsolták a palotát.
Szépségéért a szultán mindenre kész volt, de cserébe azt követelték tőle, hogy tagadja meg hitét és térjen át az iszlámra. Isabel de Solíst ettől fogva Sorayának hívták, ami „Hajnalcsillagot” jelent, és ő lett Abu l-Hasan Ali kedvenc felesége.
Soraya gyönyörű szemeiért a szultán elhagyta Aishát. Aisha égett a féltékenységtől és a dühtől, és attól tartott, hogy a szenvedélytől elvakított uralkodó parancsot ad fiainak megöletésére, hogy utat biztosítson fiatal vetélytársnője gyermekeinek.
A cikk még nem ért véget, a folytatásért görgess lejjebb:
Kövesd új Facebook oldalunkat és értesülj további érdekes cikkekről:
