Az ókori civilizációk tanulmányozása gyakran kulturális sokkhoz vezet, amitől még a tapasztalt kutatóknak is kikerekednek a szemeik.
Kevés ókori társadalom hagyott olyan kitörölhetetlen nyomot a történelemben és a modern világban, mint az ókori Róma. Kultúrájának, vallásának és jogi elveinek visszhangjai a mai társadalomban is hallhatók.
Azonban ha belemerülünk a római élet finomságaiba, akkor egy sor különös és meglehetősen kellemetlen szokást fedezhetünk fel. Íme 10 megdöbbentően furcsa tény az ókori római társadalomról:
A bíborszínű ruhák tilalma

A rómaiak, sok más civilizációhoz hasonlóan, mélyen foglalkoztak a társadalmi hierarchiával. Azonban kevesen fogják fel, hogy ez mennyire áthatotta a római kultúrát. A bíborszín, amely a presztízst és a császári hatalmat jelképezte, kizárólag a császár és az elit számára volt fenntartva.
Ez a kivételesség a bíborfesték rendkívüli költségeivel magyarázható, amelyet tízezer összetört kagylóból nyertek egy tóga elkészítéséhez. A bíbor ritkasága és drágasága a gazdagság és a kiváltságok szinonimájává tette, ezért a császárok csak egyetlen bíbor csíkot engedélyeztek a szenátorok és a vagyonos emberek ruházatán. Így a ruházat a társadalmi rétegződés látható jeleként szolgált, megerősítve a merev osztályhatárokat.
Kötelező szőke haj a prostituáltaknak

A római társadalom osztálykülönbségeiről szólva érdemes megemlíteni azt a törvényt is, amely előírta a prostituáltaknak, akik főként az alacsonyabb társadalmi-gazdasági rétegekből származtak, hogy a hajukat világosra fessék. A sötét haj a római nőkkel, míg a világos a gallokkal és a barbárokkal társult.
Ennek a törvénynek az volt a célja, hogy megkülönböztesse a tiszteletreméltó nőket a prostitúcióval foglalkozóktól, a prostitúció legalizált státusza ellenére. Azonban ez a rendelet végül elítélést váltott ki a nemes hölgyek körében, akik irigykedtek a világos haj vonzerejére. Ennek eredményeként néhányan a saját hajukat is befestették, vagy prostituáltak hajából készült parókákat rendeltek, ami végül elmosta a társadalmi osztályok közötti határokat ezen a téren.
Fiúk rabszolgaságba adása
A rabszolgaság széles körben elterjedt volt az ókori Rómában, és a legyőzött ellenségek jelentős munkaerőt képviseltek. Azonban létezett egy különös kivétel is: az apák ideiglenesen eladhatták fiaikat rabszolgának, a feltételeket a vevőkkel egyeztetve. Erre a gyakorlatra azonban szigorú korlátozások vonatkoztak: egy fiút csak kétszer lehetett eladni.

A harmadik eladás az apa erkölcsi elítélésével járt, és a gyermeket felszabadította a további szülői hatalom alól. Ez a „három eladás szabály” széles körben elterjedt volt, és egy olyan kizsákmányolási rendszert táplált, amelyben az apák hasznot húztak gyermekeik munkájából, még ha ez bizonyos keretek közé volt is szorítva.
Az apai hatalom tekintélye
A patriarchális normáktól áthatott ókori Róma abszolút hatalmat biztosított az apáknak a családjuk felett. A római történelem korai időszakaiban ez a hatalom szélsőségekig terjedt.

A büntetéseket az apa saját belátása szerint szabták ki, beleértve a legsúlyosabb büntetést, a halált is, anélkül, hogy jogi következményektől kellett volna tartaniuk. Még a szülői ház elhagyása után is kiszolgáltatottak maradtak a gyermekek. A lányok, még házasságkötés után is apjuk szeszélyeinek voltak alávetve, a fiúk pedig csak három rabszolgaságba adás vagy apjuk halála után nyerték el teljes önállóságukat.
Idővel ezek a drákói gyakorlatok alábbhagytak. Az i. e. I. századra az apák büntethetetlensége a családi kivégzésekért nagyrészt eltűnt, de kivételek azért maradtak, különösen azokban az esetekben, amikor a fiúk vétkei megsértették a család becsületét.
A cikk még nem ért véget, folytatás a következő oldalon:
Kövesd új Facebook oldalunkat és értesülj további érdekes cikkekről:























