Nemrég csatlakoztam az utóbbi csoporthoz, és magam sem értettem, hogy miféle feketemágia hatására, ugyanis hosszú éveken keresztül szó szerint undorodtam az olajbogyóktól. De tényleg, még a pizzáról is leszedtem őket.
Minden a szervezetünk sajátosságainak köszönhető. A csecsemők szájában körülbelül 30 000 ízlelőbimbó található, számuk azonban az életkor előrehaladtával körülbelül harmadára csökken. Ezért felnőttként nyugodtabban fogadjuk az erőteljes és komplex ízeket. Ami gyerekkorban túl erősnek, keserűnek vagy kellemetlennek tűnt, az hirtelen nemcsak elviselhetővé, de akár finommá is válhat.
Például egy kutatásban a szakértők 20 olyan élelmiszert azonosítottak, amelyeket csak felnőttkorban tudunk igazán megízlelni és megszeretni. A listán az olívabogyó is szerepel, amely átlagosan 25 éves kor körül kezd el ízleni.
Van-e bármi különbség a zöldé és a fekete olívabogyó között? A helyzet az, hogy biológiailag a zöld- és a fekete olívabogyó azonos. Mindkettő az olajfa, az Olea europaea gyümölcse. A különbség csupán abban rejlik, mikor szüretelik le őket a fáról.
Általánosságban elmondható, hogy a fáról szedett olívabogyók ebben a formában még fogyasztásra alkalmatlanok, legyenek zöldek vagy feketék. Kemények és rendkívül keserűek. A túlzott keserűség, pontosabban az oleuropein nevű vegyület eltávolításához pedig további feldolgozás és tartósítás szükséges. Itt kettéválnak az utak.
A cikk még nem ért véget, folytatás a következő oldalon:
Kövesd új Facebook oldalunkat és értesülj további érdekes cikkekről:
