Az eredmények váratlannak bizonyultak: minél nagyobb volt a hippokampusz aktivitása a kép első megtekintésekor, annál tovább nézte a gyermek az ismerős képet az ismételt bemutatáskor.
Ez arról tanúskodik, hogy a gyerekek valóban megjegyezték a látottakat. Különösen érdekes, hogy ezek a folyamatok a hippokampusz hátsó részében zajlottak – ugyanabban a régióban, amely a felnőtteknél az epizodikus memóriáért felelős. A hatást mind a 26, kísérletben részt vevő csecsemőnél megfigyelték, de látványosabb volt az egyévesnél idősebb gyerekeknél.

„Most már értjük, hogy a probléma nem az emlékek képződésében, hanem azok előhívásában rejlik” – magyarázza Turk-Browne. „A memória a kulcs-zár elven működik. Még ha az információ tárolva is van az agyban, a megfelelő kulcs nélkül nem férünk hozzá.”
A kutatók rámutatnak a különböző memóriatípusok fejlődésének evolúciós logikájára. A statisztikai tanulás – az eseményekből való mintázat-kivonás képessége – korábban jelenik meg, és a hippokampusz elülső részében helyezkedik el. Ez segíti a csecsemőket a nyelv, a látás és az alapvető fogalmak elsajátításában. Az epizodikus memória, amely a konkrét eseményekért felelős, később fejlődik ki.

Jelenleg Turk-Browne csapata azt vizsgálja, milyen hosszan maradnak meg a korai emlékek. Az előzetes eredmények arra utalnak, hogy az óvodáskorú gyerekek felismerhetik a csecsemőkorukban róluk készült videókat, bár később ez a képesség eltűnik.
„Azt a szinte fantasztikus lehetőséget vizsgáljuk, hogy a korai emlékek akár felnőttkorig is megmaradhatnak, csak éppen elveszítjük a hozzáférésünket hozzájuk” – osztja meg gondolatait Turk-Browne. „Ez olyan, mint egy könyv a polcon, amelyet nem tudunk elérni.”
A tudósok azt is kiderítették, hogy az alvás minősége hogyan befolyásolja a memóriát. Például, hogy az alvás nemcsak megőrzi az emlékeket, hanem javítja is azok pontosságát.
Kövesd új Facebook oldalunkat és értesülj további érdekes cikkekről: