Azonban nem mindenki tudja, hogy a matrózcsík megjelenése a tengerészeti katonai egyenruhában nem véletlen volt, hanem nagyon is gyakorlati okokkal függött össze.
166 évvel ezelőtt a csíkos anyag nem a szépség vagy a hagyomány miatt került a tengerészgyalogosok egyenruhájába – egészen praktikus okok húzódtak meg mögötte.
Hogyan vált tehát ez a szerény matrózcsík a tengerészek ikonikus kellékévé, és miért nehéz elképzelni nélküle az óceánokat járó embereket?
Nézzük meg a lenyűgöző történetét!
A XIX. század közepén egy Saint James nevű breton halász úgy döntött, hogy saját műhelyt nyit egyedi „breton pulóverek” készítésére, amelyeket a helyi halászok számára tervezett. Vastag gyapjút használt, ami megbízható védelmet nyújtott az erős szél és a tengerparti területeken gyakori rovarcsípések ellen. Ezek a pulóverek hamar népszerűvé váltak a halászok között, és a ruhatáruk elengedhetetlen részévé váltak.
Amikor Saint James elkezdte gyártani a pulóvereit, úgy döntött, hogy csíkokkal különbözteti meg a termékeit a többitől. A csíkos minta azonban akkoriban Franciaországban a társadalom szélén élő emberekkel – őrültekkel, rabokkal és még leprásokkal is – volt összekapcsolva. Ennek ellenére James biztos volt benne, hogy a nagyvárosok zajától távol élő bretonok szabad, nyugodt életet élnek, és nincsenek szigorú divatszabályok számukra. Úgy gondolta, hogy a csíkos anyag nemcsak hogy nem jelent szégyent, hanem egyenesen a függetlenséget is jelképezi.
Így a csíkos matrózblúz a szabadság, az erő és a szorgalom jelképévé vált, amely idővel a Bretagne régión túl is népszerűvé vált. Ma ez a stílus a világ divatjának szerves része, és azoknak az embereknek a nélkülözhetetlen kelléke, akik nemcsak a kényelmet, hanem a mély történelmi hagyományokat is nagyra becsülik.
A sötétkék csíkos matrózblúzokat 1858-ban hivatalosan bevezették a francia haditengerészet egyenruhájába, és ez nem volt véletlen döntés. Megjelenésük oka nemcsak gyakorlati szükséglet volt, hanem annak a régiónak a hatása is, ahol ez az egyedi ruhadarab született – Bretagne, Saint James szülőföldje, aki annak idején elindította a divatrevolúcióját. Bretagne a francia flotta fontos központja is volt, és természetesen innen ered a tengerészeti pulóverek stílusa.
Hamarosan a francia haditengerészet csíkos pulóverei megkapták híres hivatalos nevüket: la marinière (marinière) – breton matrózblúz.
És 1858. március 27-én a francia haditengerészet Gameline admirális és flottaminiszter által aláírt közlönyében jóváhagytak egy új és egységes tengerészeti egyenruha-szabványt minden matróz számára (a tiszti állomány kivételével):
A cikk még nem ért véget, folytatás a következő oldalon:
Kövesd új Facebook oldalunkat és értesülj további érdekes cikkekről:
