Nézz rá erre a sárga pontokból álló, nyüzsgő rajra a Föld felett: a világ tele van repülőkkel.
Európát, Ázsiát, Amerikát mind behálózzák az útvonalak, akár egy pókháló. De Ázsia közepén, Tibet felett, hatalmas űr tátong. Mintha valaki egy radírral egyszerűen kitörölte volna a gépeket.
De miért van az, hogy a bolygó egyik legrejtélyesebb helye felett szinte senki sem repül? Még a hírhedt Bermuda-háromszög is rendkívül forgalmas:
Járjunk utána!
Hová tűntek a repülők?
A képen egy klasszikus járatkövető térképet látsz. Minden sárga jel egy valós időben, valós helyen tartózkodó repülőgépet jelöl. És míg Európa vagy Kína felett annyi van belőlük, hogy lassan már légidugók alakulnak ki, addig Tibet felett… üresség honol. Kísérteties üresség.
Mindezt annak ellenére, hogy nincsenek hivatalos tiltások. Azonban a természet, a technológia, és egy csipetnyi gazdaságpolitika gondoskodik róla, hogy ez egy rendkívül rossz ötlet legyen.
A Tibeti-fennsík átlagosan több mint 4500 méterrel a tengerszint felett helyezkedik el. A kulcsszó az, hogy „átlagosan”. Összehasonlításképpen: Magyarország legmagasabb hegye, a Kékes, alig több mint 1000 méter magas, itt pedig az egész terület majdnem olyan, mint öt Kékes egymáson!
Mi következik ebből a repülőgépek számára?
Ritkább levegő. Minél magasabban vagy, annál kevesebb az oxigén. A sugárhajtóműveknek pedig működniük kell, oxigén nélkül nehezen boldogulnak. A teljesítmény csökken, a gép veszít a vonóerejéből, és közben zabálja az üzemanyagot.
Problémák a felhajtóerővel. A ritkább levegőben a szárnynak nehezebb a gépet a levegőben tartania. Mintha vízen próbálnál evezni… de a víz helyett csak gőz van.
És ha ez lenne az egyetlen gond! De nem – a neheze még csak most jön.
Ha valami balul sül el
A repülésben van egy szent és sérthetetlen szabály: ha a kabinban nagy magasságban dekompresszió lép fel, a személyzetnek gyorsan 3000 méteres magasságra kell süllyednie. Pontosan ezen a magasságon képes az ember oxigénmaszk nélkül lélegezni.
Most jöjjön egy beugratós kérdés: hová süllyedj, ha alattad egybefüggő, 4–5 ezer méteres hegyvonulatok húzódnak? Hát, sehova.
Tibet felett egy gyors leszállás olyan, mintha a második emeletről próbálnál kényszerleszállást végrehajtani egy víziló hátára. Ráadásul a sötétben. Nincsenek sík területek, nincsenek megfelelő repülőterek, és esélyed sincs tankolni, hogy tovább tudj repülni.
A maszkokban lévő oxigén 15–20 percre elegendő. Ez sok vagy kevés? Mondjuk úgy: ha szemre kell leszállóhelyet keresni, akkor ez katasztrofálisan kevés.
És ha azt hiszed, a hegyek csak szépen mutatnak a repülőgép ablakából – sajnos tévedsz, mert egy pokoli légköri koktélt is kevernek.
A lejtők mentén a meleg levegő felemelkedik, a hideg lesüllyed, mindez összekeveredik, összeütközik, és rendkívül erős turbulenciát hoz létre.
A cikk folytatódik – görgess le és kattints a következő gombra!
Kövesd új Facebook oldalunkat és értesülj további érdekes cikkekről:
