„Senki nem kíváncsi a véleményedre! Ahhoz fogsz feleségül menni, akihez mondjuk!”
— ezt hajtogatták egész életében a gyámok a gyönyörű és gazdag hercegnőnek. Ő pedig alázatosan meghajolt az akaratuk előtt.
A 16. században élt a kor leggazdagabb, legszebb és valószínűleg legboldogtalanabb hercegnője — Elizaveta Ostrogska. A népi legenda szerint a holdfényes éjszakákon mind a mai napig a lengyelországi Szamotuły-ban, a kastélyparkban bolyong. A „Fekete hercegnő” nevet kapta.
Elizaveta volt a legkívánatosabb menyasszony a Lengyel–Litván Unióban. Vakító szépsége és nemesi származása mellett a legfőbb előnye az óriási vagyona volt. Azonban kiderült, hogy éppen ez a vagyon lett számos személyes szerencsétlenségének az oka.
1506-ban lépett a lengyel trónra I. Zsigmond. A trón és egy európai hercegnővel kötött házasság kedvéért Zsigmond kénytelen volt megszakítani régóta tartó, törvénytelen kapcsolatát a morva Ohstat-házból származó Katerina Telnicsankával. Akárhogy is, ebből a kapcsolatból a királynak négy törvénytelen gyermeke született: Jan, Regina, Jekatyerina és Beata.
Beata, aki később Bona Sforza királyné kíséretének udvarhölgye lett, híres volt a szépségéről és a műveltségéről. A királyi udvarban azt suttogták, hogy Beata valójában Zsigmond törvénytelen lánya, de ezt senki sem tudhatta biztosan.
A pletykákon kívül azonban komoly bizonyíték is volt Beata és Zsigmond rokonságára. Megtalálták neki a Lengyel–Litván Unió legméltóbb és leggazdagabb vőlegényét — Ilja (Eliasz) Ostrogska mágnást és herceget, Braclav és Vinnica kormányzóját. Fényes esküvőt tartottak a Wawelben, olyat, amit még a törvényes hercegnők is megirigyelhettek volna.
A házasság rövid életűnek bizonyult. Ilja Ostrogskaherceg váratlanul meghalt. Ő azonban előre gondoskodott a végrendeletéről. Gyermekét – akinek a neme még nem volt ismert – elismerte birtokai örökösének (vagy örökösnőjének), gyámjául pedig a királyi párt, valamint féltestvérét, Konsztantyin Vaszilij Ostrogska herceget és nagybátyját, Fjodor Szangusko herceget nevezte ki.
1539. november 19-én Beatának lánya született, Elizaveta. A lány és az anya kapták meg Ostrogska herceg vagyonának felét. A vagyon másik fele az elhunyt fivérére, Konsztantyin Vaszilij Ostrogska hercegre szállt volna.
„Egy lányka az örökös! Lehetetlen! Ez igazságtalan!” — kiáltott fel Konsztantyin.
Röviddel a kislány születése után viszálykodás kezdődött az örökösök között az óriási vagyon felosztása miatt. A lengyel királynak is be kellett avatkoznia, hogy eldöntse ezt a vitát. Végül biztosokat neveztek ki, akik felosztották az örökséget.
Elizaveta, vagy ahogy a nép nevezte, Galska, örökölte apja hatalmas vagyonát és anyja vakító szépségét. Ezért nem meglepő, hogy a Lengyel–Litván Unió leggazdagabb családjainak képviselői Osztrogba kezdtek özönleni, hogy megszerezzék az óriási birtokot azáltal, hogy magukhoz vagy fiaikhoz kényszerítik feleségül a gazdag és gyönyörű örökösnőt.
I. Zsigmond király feltételezett törvénytelen unokájának házassági ügye még a Seimas (litván országgyűlés) napirendjére is felkerült, amely 1551-ben Vilniusban olyan határozatot fogadott el, mely szerint „Ostrogska herceg özvegye nem adhatja férjhez a lányát a közeli rokonok engedélye nélkül”.
Más szavakkal, Elizaveta házasságának kérdését a gyámjainak kellett eldönteniük: Zsigmond Ágost királynak, aki ezt a kötelességet apjától, Öreg Zsigmondtól vette át, Fjodor Szangusko hercegnek és Konsztantyin Vaszilij Ostrogska hercegnek.
Kétségtelen, hogy ez a házasság egyfajta alku tárgyává vált a gyámok között, akik közül a lengyel királyé volt az utolsó szó. Eközben Fjodor Szangusko herceg hirtelen elhunyt. Elizaveta másik törvényes gyámja, Zsigmond Ágost király, messze volt, Krakkóban. Emiatt Konsztantyin Ostrogska herceg vette a kezébe a lány házasságának ügyét.
Férjéül Dmitrij Szangusko herceget, Kanyev és Cserkasszi kormányzóját választotta, aki elhunyt barátjának, Fjodor hercegnek – a lány korábbi törvényes gyámjának – a fia volt.
„Nem ellenzem ezt a házasságot” — mondta Beata.
„Drága hercegnő, de te nem tanácskoztál velem” — válaszolta Zsigmond Ágost király, és megvétózta a házasságot. Neki, mint később kiderült, saját jelöltje volt Elizaveta kezére. Emiatt Beata is visszavonta a beleegyezését.
De Dmitrij Szangusko és Konsztantyin Ostrogska nem adták fel. Katonákkal jelentek meg az osztrogi vár előtt, állítólag baráti látogatás ürügyén. Beata nem engedte be őket. Ekkor a „vendégek” áttörték a kaput, és egy véres csetepaté után bejutottak. Beata hercegnőt egy külön kamrába zárták, Konsztantyin Ostrogska pedig megparancsolta a 14 éves hercegnőnek, hogy azonnal menjen feleségül Dmitrij Szangusko herceghez.
Az esketést az őket kísérő pap végezte.
„Osztrozsszkaja hercegnő, hozzájárulsz-e, hogy feleségül menj Dmitrij Szangusko herceghez?” — kérdezte a pap.
A halálra rémült Elizaveta megdermedt. Gombóc akadt a torkán, egy szót sem tudott kinyögni. Körülnézve egyetlen ismerős vagy szerető arcot sem látott. Nem volt mellette az imádott édesanyja, csak kapzsi és mohó arisztokraták, akik a vagyonára ácsingóztak. Hirtelen valaki hátulról tenyérrel finoman a hátára csapott:
„Hozzájárul! Hozzájárul bizony, csak túlságosan izgatott a boldogságtól” — mondta nevetve Konsztantyin Ostrogska, és elmondta a házassági esküt a lány nevében. Szerencsére Beata még időben küldött a királyhoz egy futárt, aki tájékoztatta őt a váruk elleni támadásról és az esküvőről.
A király reakciója azonnali volt. Zsigmond Ágost megparancsolta Konsztantyinnak, hogy hagyja el Osztrog várát, és engedje szabadon Beata hercegnőt, a lehetséges féltestvérét. A király elküldte Dmitrij herceghez Pavel Oranszkij és Juraska Kurenyeckij udvaroncokat azzal a megbízással, hogy (Dmitrij) adja át nekik Elizavetát.
A hercegnek pedig azonnal vissza kellett térnie az engedély nélkül elhagyott ukrán várakba, amelyek falainak javításáról köteles volt gondoskodni. Bár Konsztantyin herceg szabadon engedte Beata hercegnőt és elhagyta a várat, Dmitrij herceg elvitte Elizaveta hercegnőt Kanyevbe. Részéről ez a királyi parancs látványos megtagadása volt.
Zsigmond Ágost Knisinbe idézte Konsztantyint és Dmitrijt a királyi bíróság elé. A tárgyalásnak 1554. január 5-én kellett volna lezajlania. Azonban egyik vádlott sem jelent meg.
A cikk folytatódik – görgess le és kattints a következő gombra!
Kövesd új Facebook oldalunkat és értesülj további érdekes cikkekről:
