Első ránézésre úgy tűnhet, bejött az élet.
Panorámaablakos lakás, kilátás a felhőkarcolókra és a Perzsa-öbölre, medence és konditerem a földszinten, örök nyár… Álomnak hangzik, ugye? Csak hát a valóságban mindig vannak bökkenők.
Beszéltem egy családdal, akik már három éve élnek Dubajban. A gyerekek nemzetközi suliba járnak, a szülők nagy cégeknél dolgoznak. Látszólag minden rendben, megvan mindenük. Mégis vannak dolgok, amiket egyszerűen nem tudtak megszokni.
Rovarok a lakásban
Meglepő, de ebben az üveg- és betonvárosban, a sivatag kellős közepén, még a 25. emeleti lakásban is felbukkannak csótányok, hangyák és mindenféle furcsa bogarak.
Ráadásul a profi irtás is maximum egy hónapig tart. Aztán kezdődik minden elölről. Még akkor is, ha a szomszédok is odafigyelnek a rovarokra, és amúgy tiszták vagytok. Csapdák, gélek, spray-k – semmi sem nyújt százszázalékos megoldást.
Hőség és homokviharok
Három év telt el Dubajban, de a szervezet még mindig képtelen alkalmazkodni az állandó hőséghez. Májustól októberig 40–45 °C körül mozog a hőmérséklet, a páratartalom pedig olyan, mint egy gőzfürdőben. Még az a rövid séta is kínszenvedés, amíg az autótól eljutsz a pláza bejáratáig.
Én „télen” jártam Dubajban, de még akkor sem volt túl kellemes az utcán sétálni. Bele sem merek gondolni, milyen lehet a nyár.
A légkondik éjjel-nappal mennek. Nyáron a villanyszámla havi 2000 dirhamra is rúghat (ez kb. 200-220 ezer forint). Télen (már ha lehet így nevezni) ennek a fele, de még az is iszonyatosan sok.
Sétálni csak kora reggel vagy késő este lehet. Nappal konkrétan veszélyes az utcán tartózkodni. Az egész élet a légkondicionált terek közötti rohanásból áll: otthon – kocsi – iroda – pláza.
És akkor ott vannak még a homokviharok is. Az ég narancssárgává válik, a látótávolság pár méterre csökken, és mindent beborít a por és a homok.
Autó nélkül sehova
Dubaj az autóknak épült, nem az embereknek. Metró van (ami amúgy elég drága), de csak a főbb kerületeket fedi le. A legtöbb helyre csak kocsival lehet eljutni.
Sokszor járda sincs. Vagy ha van is, egyszer csak véget ér az utca közepén. Fa is alig van az utcákon, így kénytelen vagy a tűző napon és a hőségben gyalogolni.
Persze vannak parkok és zöldövezetek (ahol szinte folyamatosan megy az öntözés), de ezek messze vannak egymástól, és valahogy oda is el kell jutni.
A taxi drága, ha rendszeresen használod. Ezért az autó itt nem luxus, hanem létszükséglet.
Képtelenség gyökeret ereszteni
Itt folyamatosan ott motoszkál benned az ideiglenesség érzése. Igen, lakást vehetsz, de állampolgárságot nem kaphatsz. Még ha 10–15 évet is élsz itt, akkor is csak egy ideiglenes vízummal rendelkező külföldi maradsz.
Elveszted a munkád, vagy összeveszel a főnököddel, és máris ketyeg az óra: 30 napod van elhagyni az országot.
Nehéz hosszú távra tervezni. A gyerekek iskolába járnak, de nem tudod, maradhattok-e itt jövőre is. Megvetted a bútorokat, berendezted a lakást, barátokat szereztél, aztán egy hónap alatt mindent fel kell számolnod, és költözhetsz is haza.
A cikk folytatódik – görgess le és kattints a következő gombra!
Kövesd új Facebook oldalunkat és értesülj további érdekes cikkekről:
