A természet ismeri a rossz időjárást. És mintha mind Tibetben összpontosulna.
Tibet másik „ajándéka” az időjárás.
Most éppen süt a nap, egy óra múlva havazik, két óra múlva pedig zivatar jön. Villámlás, erős szelek, jeges felhők – mindez olyan gyorsan váltakozik, mint a jelenetek egy rossz katasztrófafilmben.
Ja, és van még egy érdekes tényező: Tibet geomágneses anomáliák közelében fekszik. Ez azt jelenti, hogy a navigáció néha tévútra vezethet.
Magasabbra repülni – többet fizetni
A légiközlekedés drága mulatság.
Amikor a légitársaságok útvonalakat terveznek, mindent kiszámolnak: az üzemanyag-fogyasztástól a gumiabroncsok kopásáig landoláskor.
Tibet felett viszont a kelleténél magasabban kell repülni.
Egy Boeing 777-eshez hasonló utasszállító számára az optimális repülési magasság körülbelül 10–11 ezer méter. Ott a levegő ritkább, a légellenállás kisebb, és a gép úgy spórol az üzemanyaggal, mint egy takarékos háziúr.
Csakhogy Tibet felett már eleve 4,5 kilométernyi hegyvonulat van alattad. A hegycsúcsok pedig 8 km-es vagy még nagyobb magasságba nyúlnak. A biztonság érdekében tehát még feljebb kell emelkedni, megközelítve a repülőgép képességeinek maximumát, a 13 ezer métert vagy annál is többet.
Azt gondolhatnád, hogy a ritkább levegő alacsonyabb légellenállást is jelent. Ez nem jó? A probléma máshonnan jön: ahhoz, hogy a ritkább levegőben a hajtóművek fenntartsák a szükséges vonóerőt, nagyobb teljesítményen kell működniük.
Pusztán gazdasági szempontból olcsóbb egyszerűen kikerülni a hegyeket, mint egyenesen átrepülni felettük (ráadásul vállalva azokat a megnövekedett kockázatokat, amikről az előző fejezetben írtam).
Hegyvidéki politika
Tibet egy különleges régió. Kína nagyon komolyan veszi.
A külföldi légitársaságoknak külön engedélyeket kell kérniük a Tibet feletti átrepüléshez. Ráadásul erre az engedélyre néha nagyon sokat kell várni – a kínaiak szeretnek az ilyesmivel késlekedni.
Emellett Tibet kiemelt katonai érzékenységű zóna. Bár a turistatérképeken itt csak hegyek és kolostorok vannak, a valóságban a levegő néha sűrűbb a radarhullámoktól, mint a felhőktől.
Így aztán sok légitársaság inkább legyintett egyet és azt mondta: egyszerűbb kikerülni, mint belekeveredni ebbe a bürokratikus sűrűbe.
De akkor mégis, kik repülnek Tibet felett?
A kínai légitársaságok repülnek. A Tibet Airlines, az Air China, a Sichuan Airlines – olyan szakemberek, akik tökéletesen ismerik a helyi hegyeket.
Ők Lhásza és más kínai városok között üzemeltetnek járatokat. Ehhez átalakított gépeket használnak – például Airbus A319-eseket, megerősített oxigénrendszerekkel.
Működik néhány magashegyi repülőtér is, köztük a Lhásza-Gonggar (3600 m a tengerszint felett) és a Qamdo-Bangda (4334 m – a világ egyik legmagasabban fekvő repülőtere!).
A pilótákat, természetesen, kifejezetten az ilyen repülésekre képzik ki.
Az egyetlen rendszeres nemzetközi járat Tibet felett a Katmanduból (Nepál) Lhászába tartó útvonal. De ez is csak azért, mert nincs más lehetőség.
Tibet hivatalosan nincs lezárva a légi forgalom elől. Nincsenek vörös keresztek a térképen. De minden – a természettől a politikáig – mintha azt súgná a pilótáknak: „Ne gyere ide, ha nem létfontosságú.”
És igen – az üzemanyag-megtakarítás is számít: miért repülnél nehezen, drágán és veszélyesen, ha egy kis kitérővel épségben, egészségesen és teli tankkal célba érhetsz.
Kövesd új Facebook oldalunkat és értesülj további érdekes cikkekről:
