A szovjetek számos nagyszabású projektet vittek véghez – vagy legalábbis próbáltak meg véghez vinni – a hidegháború idején. Ezek egy része azonban mára teljesen elhagyatott, és üresen állva várják, hogy napról-napra szépen lassan leamortizálja őket a természet.
Cikkünkben most 10 olyan titkos szovjet projektet gyűjtöttünk össze, melyek a maguk módján páratlannak számítottak az építésük idején, ám mára már a kutya sem törődik velük.
1. Duga radar
Az Ukrajnában, Csernobil szomszédságában található radarkomplexum 200 ezer tonna fémből készült. Az 1985-ben befejezett építmény teljesen egyedi volt ekkoriban, és 10 évig sugározta 40 millió Wattos erősségű rövidhullámait Moszkva az Egyesült Államok felé. Washington szerint a Kreml ezzel próbálta agykontroll alatt tartani őket, a Szovjetek szerint viszont az interkontinentális ballisztikus rakéták vezérléséhez és az amerikai rakéták észleléséhez használták.
2. Ionoszféra Kutatóállomás
Az alaszkai székhelyű amerikai HAARP kutatóintézet riválisaként hozták létre, az ukrajnai Kharkiv város szomszédságában. A szovjetek ezzel űrfizikai, kísérleti és elméleti vizsgálatokat végeztek a Föld közeli űrben.
3. Krími atomerőmű
Az atomerőmű építése 1974-ben kezdődött, de 1987-ben átmenetileg (később örökre) le is állították. Az építkezés 1987-es felfüggesztésekor az 1. sz. blokk 80%-os, a 2. sz. blokk 18%-os készültségi állapotban volt. Két év múlva, 1989-ben döntés született a terv elvetéséről és az építkezés végleges leállításáról.
Ennek oka a csernobili atomerőmű tragédia volt. Hatalmas érvágás volt ez a szovjeteknek, az erőművet ugyanis úgy tervezték, hogy ez lássa el árammal az egész Krím-félsziget.
Kis érdekesség: 1995–1999 között a turbinák számára megépített gépteremben diszkó működött.
4. Katonai roncstemetők
A volt Szovjetunió országainak a területén számos ún. „katonai roncstemető” volt, ám ezek többségét mára elbontották. Az egyik legismertebb és legnagyobb a Csernobil közelében lévő temető, ahol a mentés során használt súlyosan sugárszennyezett járműveket tárolják, amik még ma is életveszélyesek.
Érdekesség: 2016-ban több száz radioaktív harckocsi tűnt el ebből a temetőből.
5. Objektum №221
A felszínen csak egy álcaként használható épület látható, amiben nincs semmi érdekes. A valódi érdekesség a föld mélyén található: itt ugyanis számos bunker és egy összetett alagúthálózat is található. A Szevasztopol város közelében lévő alagútrendszert 10 ezer katona használta a hidegháború idején, ahol tartalék parancsnoki központként szolgált volna egy esetleges nukleáris háború esetén.
6. Buran
A Buran egy szovjet űrrepülőgép, amit Gleb Lozino-Lozinszkij vezetésével az amerikai Space Shuttle mintájára fejlesztettek ki az 1980-as években az NPO Molnyija vállalatnál. Csupán egyetlen teljes példánya készült el, amely személyzet nélküli próbarepülést hajtott végre 1988. november 15-én, azután nem repült többet. Mivel a rendszer fenntartása drága volt, 1992-ben leállították a programot.
7. R–12 Dvina rakétarendszer
1964-ben a fehérorosz Pasztaviban hozták létre ezt a rakéta-bunkert. Az R–12 Dvina egy szovjet közepes hatótávolságú ballisztikus rakéta, amelyet a hidegháború idején fejlesztettek ki és telepítettek. A robbanófejjel felszerelt rakéta feladata egy Nyugat-Európa elleni szovjet támadás esetén a stratégiai célok pusztítása lett volna. Az R–12 rakéták kubai telepítése vezetett az 1962-es kubai rakétaválsághoz. Hordozórakétaként használt változata a Koszmosz–2.
8. Luny osztályú ekranoplán
A 903 Luny tervszámú ekranoplánt a Rosztyiszlav Alekszejev irányítása alatt álló, szárnyashajókkal foglalkozó CKB SZPK tervezőirodában fejlesztették ki az 1980-as évek elején Vlagyimir Kirillovih főkonstruktőr vezetésével, majd 1987-től állt hadrendben a Szovjet Haditengerészetnél, később pedig az Orosz Haditengerészetnél az 1990‑es évek végéig.
Nagyméretű, de kis oldalviszonyú szárnyainak határfelületi hatását kihasználva volt képes vízfelszín-közeli repülésre. Hasonló kinézetük ellenére az ekranoplánok nem repülőgépek, nem hidroplánok, nem légpárnás vagy szárnyashajók; a határfelületi hatás egy teljesen külön technológia. A Nemzetközi Tengerészeti Szervezet a tengeri hajókhoz sorolja ezeket a járműveket. A Luny nevet az orosz kékes rétihéjáról kapta.
A felszíni hajók elleni rakétahordozó csapásmérő eszköznek szánták. Eredetileg nyolc egység megépítését tervezték, de a pénzügyi háttér hiánya, valamint a korlátozott katonai használhatósága miatt csak egy darabot fejeztek be. A hajó gyenge légvédelmi fegyverzete és nagy nagy mérete erős légi ellentevékenység esetén sérülékennyé tette.
9. Szupermély fúrás a Kola-félszigeten
A szupermély fúrás a Kola-félszigeten a Szovjetunió egy tudományos kutató mélyfúrása volt. Az eredeti terv szerint a mélyfúrással 15 000 m mélységet akartak elérni, ezzel átfúrták volna a földkérget és a földköpenyt határoló Mohorovičić-felületet. A fúrás helyét a Murmanszki területen fekvő Zapoljarnij várostól 10 km-re nyugatra jelölték ki, ugyanis a mérések szerint itt volt a Mohorovičić-felület legkisebb mélységben. A fúrást 1970. május 24-én kezdték meg a Kola-félszigeten először az Uralmas-4E, majd az Uralmas-15000 típusú fúrótoronnyal.
Több fúrólyukat mélyítettek a központi lyuk elágaztatásásval. Az SzG-3 jelű legmélyebb fúrás 1989-ben elérte a 12 261 méter mélységet és 2008-ig is ez volt a legmélyebb fúrólyuk. Jelenleg a leghosszabb fúrólyuk, melyet valaha is mélyítettek, a 12 290 méter mély Maersk BD-04A olajkút Al-Shaheennál Katarban.
10. Titkos szovjet szellemváros
A Szovjetunióból visszamaradt Kłomino ma Lengyelország egyetlen hivatalos szellemvárosa, ami azt jelenti, hogy bár a település nyilvántartásba van véve, mégsem lakik benne senki. A szovjetek 1945-ben foglalták el a várost, majd fél évszázaddal később, a vasfüggöny lehullása után örökre elhagyták az épületeket.
Innentől az egész város lengyel állami tulajdonba került, és noha többször is próbáltak a városra vevőt találni az évek során, Kłomino mégsem kelt el sohasem, így üresen áll.
Kövesd új Facebook oldalunkat és értesülj további érdekes cikkekről:
