Néha úgy tűnik, hogy ilyesmi csak a könyvekben lehetséges. De ez a történet valóságos. És Amerika partjainál történt.
Még elképzelni is nehéz, min mehetett keresztül ez a nő, hogy egyszerűen túléljen és megéljen. Ez nem olyan, mint amikor pár napot eltöltesz az erdőben egy sátorral.
Hadd meséljem el sorjában.
A prém azon kevés természeti erőforrás egyike volt, amivel az észak-amerikai őslakosok és az európai gyarmatosítók kereskedtek. A 19. század elejére az utóbbiak olyan vállalatokat hoztak létre, amelyek megfeleltek a piac követelményeinek és érdekeinek.
1811-ben a társaság tengeri vidrákra kezdett vadászni Kalifornia partjainál, mivel ezeknek az állatoknak a szőrméje nagy értéket képviselt. Egy 25-30 fős, Alaszkából származó bennszülött csoportot béreltek fel vadászként erre az expedícióra.
Az expedíció egy pontján a kodiakok (így hívják Alaszka egyik népét) a San Nicolas-szigeten maradtak, hogy fókákra vadásszanak. A sziget nem volt lakatlan – a nicoleño indián törzs élt ott.
A kodiakok konfliktusba keveredtek a szigetlakókkal, és megölték a sziget férfiainak nagy részét. A nőket rabszolgaságba hurcolták. Hogy mi történt a kodiakokkal, az nem ismert.
Csak találgatni lehet, hogy ők maguk hagyták-e el a szigetet, vagy a fogságba ejtett nők ölték meg őket. Ami a nicoleñókat illeti, a populációjuk drasztikusan lecsökkent a kodiakokkal való összecsapás után. A szigetlakókból körülbelül százan maradtak.
Az 1830-as évek elejére sok indián elhagyta a szigetét. A maradékkal a Santa Barbara misszió foglalkozott 1835-ben. A céljuk az volt, hogy az utolsó indiánokat, akikből kevesebb mint 15-en maradtak, áttelepítsék a szárazföldre.
Valószínűleg munkaerőként, amiből nagy hiány volt akkoriban. A művelet eredményeként sikerült Kaliforniába szállítani az összes szigetlakót, kivéve egy nőt. Ő volt Juana Maria.
A történet egyik verziója szerint Juana Maria éppen a mentőhajóra szállt fel, amikor rájött, hogy a csecsemője nincs vele. Elhagyta a hajót, és visszatért a falujába, hogy megkeresse a gyermeket. Közben a hajó a közeledő vihar miatt gyorsan elhajózott.
Azonban nem mindenki hisz ebben a verzióban, és alternatívaként azt feltételezik, hogy a közeledő vihar miatt a legénység gyorsan és rosszul számolta meg a szigetlakókat, azt hitték, hogy mindenkit felvettek, és gyorsan elhajóztak. Bár a hajó jó idő esetén vissza akart térni a San Nicolas-szigetre, elsüllyedt, amikor belépett a San Francisco-i öbölbe.
Ennek eredményeként Juana Maria élete következő 18 évét egyedül töltötte a szigeten, elszigetelve a világ többi részétől. A következő években többször is megpróbálták őt megkeresni, de egyik mentőexpedíció sem járt sikerrel.
Valószínűleg Juana Maria egy barlangban élt, amit senki sem talált meg. Ott rejtőzhetett el a kodiakok elől, akik időről időre visszatértek vidrák után kutatva.
2018-ban Susan Morris történész azt feltételezte, hogy Juana Maria talán nem is volt teljesen egyedül. Ha a vidravadászok nem is találták meg, még mindig ott voltak az elefántfóka-vadászok, a csempészek és a kínaiak, akik gyakran hajóztak a közelben.
A cikk még nem ért véget! Kattints a folytatásért!
Kövesd új Facebook oldalunkat és értesülj további érdekes cikkekről:
