Valószínűleg ha nem is minden, de nagyon sok kislány és fiatal lány álmodozik a stewardess vagy légiutas-kísérő munkájáról – nevezd, ahogy akarod. És ez nem is meglepő!
Ez a hihetetlenül romantikus, tekintélyes, jól fizetett és persze bizonyos kockázatoktól sem mentes munka (de ez csak növeli az adrenalin szintet) vonzza és csábítja az emberiség szebbik felének képviselőit.
Természetesen, ez állandó utazásokat jelent a világ különböző szegleteibe, ismerkedést új, érdekes emberekkel, lehetőséget az idegennyelv-tudás tökéletesítésére, és végül, ki tudja, talán egy egyedülálló esélyt, hogy találkozz a „hercegeddel”, méghozzá hol? A fellegekben! Hát nem ez a tökéletes love-story?!
Összességében a stewardess munkája a hétköznapi, repüléstől nem félő (aerofóbiában nem szenvedő) emberek számára szinte ideálisnak tűnik… eltekintve azoktól az apróbb kellemetlenségektől, amelyek a fedélzeti konfliktushelyzetek megoldásával járnak.
De ahogy mondani szokás, ez az emberi tényező, és ez ellen nincs mit tenni. Cserébe az elvesztegetett idegsejtekért a stewardess lényegében ingyen utazhatja körbe a világot, új városokat és országokat fedezhet fel, és megismerheti a különböző népek kultúráját. Ez pedig nagyon érdekes!
De mint minden munkának, a stewardessek munkájának is vannak árnyoldalai, ami néhány olyan úti céllal függ össze, ahová a csinos légiutas-kísérők kizárólag kötelességből, saját akaratuk ellenére kénytelenek repülni. És pontosan ezek azok a ritka pillanatok, amelyek miatt a stewardessek őszintén nem szeretik a munkájukat…
A stewardessek körében az egyik legkevésbé kedvelt úti cél India, és ennek oka nem a repülőút hosszában vagy nehézségében rejlik. A legtöbb kellemetlenséget a helyi lakosok okozzák, akiknek a mentalitása jelentősen eltér mind az európaitól, mind a közel-keletitől, de még az ázsiaitól is.
Amikor a repülőgép fedélzetére lépnek, a legtöbb egyszerű indiai úgy viselkedik, ahogyan az náluk otthon illendőnek, sőt, helyesnek számítana.
Eszükbe sem jut, hogy viselkedésükkel kellemetlenséget okozhatnak másoknak, és nagyon felháborodnak, amikor a stewardess, mondjuk, arra kéri őket, hogy legyenek „halkabbak”. Már ha egyáltalán megértik, mire kérik őket, ugyanis a legtöbb egyszerű indiai egyáltalán nem beszél angolul, ezért rendkívül nehéz átadni nekik a szükséges információkat.
Például az Indiából utazók – és itt most a született indiaiakra gondolok, nem azokra az európaiakra, akiket a sors vetett Indiába – gyakran megszegik a fedélzeti viselkedési szabályokat, és amikor rájuk szólnak, valóságos botrányt csapnak. Emellett az indiaiak nagyon szeretik a fedélzeten felszolgált ingyen alkoholt, viszont nem ismerik a mértéket, ezért… ez általában szintén botrányba torkollik.
Ráadásul India állampolgárai nagyon sokat várnak el a kiszolgálástól, és amint a repülőgép utasterébe lépnek, a „paisa vasool” elvét követik – azaz „mindent kihozni a pénzükért”. Ebben az esetben szintén valószínű, hogy a jogaik hangoztatása szintén botrányba fullad.
Egy másik úti cél, amelyet a stewardessek nem igazán kedvelnek, az Ibiza. Ez az a spanyol sziget, amely az Eivissa (Ibiza) és Sant Antoni de Portmany (San Antonio) városaiban tartott nyári partijairól híresült el, amelyeket Európa vezető éjszakai klubjai szerveznek. Spanyolország egy paradicsomi szeglete, vidám, bulizós hely – mégis mi baja lehet vele a stewardesseknek? Pontosan ez a féktelen vidámság a baj, amely még a repülőgép fedélzetén sem ér véget.
A stewardessek elmondása szerint Ibizáról az emberek nagyon furcsa és időnként nem teljesen beszámítható állapotban utaznak, ami sokszor nem derül ki azonnal. A fedélzetre felszáll egy külsőleg teljesen normálisnak tűnő, rendesen öltözött utas, nem érezni rajta alkoholszagot, így értelemszerűen senki sem számít semmi rosszra.
Az Ibizán nyaralók azonban gyakran olyan emberek, akik teljesen „elszálltak”, és pont ők válnak egy adott pillanatban teljesen kezelhetetlenné, és éppen ezért a legveszélyesebbé.
A cikk folytatódik – görgess le és kattints a következő gombra!
Kövesd új Facebook oldalunkat és értesülj további érdekes cikkekről:
