Egy magas emelvény közepén egy teljesen meztelen nő áll, akit nemrég vetkőztetett le egy rabszolga-kereskedő, aki tőle jobbra van, és aki bemutatja őt a tömegnek, miközben licitálnak rá.
A nő a jobb kezével takarja el a szemét a megalázó és kínos helyzet miatt, amiért egy ilyen nagy tömeg előtt nyilvánosan leleplezték.
Egy másik meztelen fiatal nő rémülten ül az első nő lábánál, lábaival védekezve és takarva a mellét, de ezáltal a bájai akaratlanul mégis a tömeg elé tárulnak.
Mögötte egy idősebb, ruhás nő áll, aki egy csecsemőt tart a kezében. Két meztelen gyermek veszi körül, akiknek valószínűleg ő az édesanyjuk. Az arcán félelem tükröződik, mert tudja, hogy hamarosan elárverezik, és örökre elszakítják a gyermekeitől.
Az árverési pult mögött két férfi jegyzi az eladásokat, miközben egy csoport rabszolga a hátuk mögül figyeli őket.
Az ókori időkben a rabszolgaság szinte minden kultúrában elfogadott volt, és a rómaiak sem képeztek kivételt. A rabszolgává tett lakosság aránya a birodalom egész területén változó volt, de becslések szerint átlagosan 15% lehetett.
Általánosságban véve, Rómában minden hetedik háztartásban tartottak rabszolgát, de Itáliában és Szicíliában ez az arány sokkal magasabb volt. A Római Birodalom központjában az összes rabszolga 30%-a élt.
A rabszolgaság volt az a hajtóerő, amely a római gazdaság bizonyos területeit működtette és az elit római életmódot fenntartotta. A római hadjáratok során foglyul ejtett férfiak, nők és gyermekek hatalmas beáramlása táplálta ezt a rendszert.
Ahogy a köztársaság, majd a birodalom Traianus uralkodása alatt a legnagyobb kiterjedését érte el, több mint egymillió ember vesztette el a szabadságát olyan távoli vidékekről, mint Júdea és Britannia. Minden egyes hódítás új, olcsó munkaerőhullámot hozott a gazdag és a közrendű rómaiak birtokaira, gyáraiba és otthonaiba.
A cikk még nem ért véget, folytatás a következő oldalon:
Kövesd új Facebook oldalunkat és értesülj további érdekes cikkekről:
