Ishida kapitány, a legmagasabb rangú katona, remélte, hogy rendezni tudja az emberei közötti rivalizálást azzal, hogy a legelkeseredettebb és legkonfliktusosabb férfit, Riichiro Yanagibashit összeházasítja Kadzukóval. Rejtélyes módon az új férj (nem sokkal) az esküvő után megfulladt.
Kadzuko úgy döntött, hogy még négy férjet vesz magához, akiket egymás után öltek meg a többiek. A tengerészek „Méhkirálynőnek” nevezték el Kadzukót, és mindannyian készek voltak harcolni és ölni érte. De persze a viszálykodás nem csak Kadzuko miatt folyt, hanem azért is, hogy ki legyen az ültetvények főnöke.
Összesen 11 ember halt meg a nő kegyeiért folytatott küzdelemben. Az utolsó meghalt tengerészen 13 késszúrást találtak, amelyeket egy Kadzuko miatti kegyetlen verekedés során szerzett.
1950 júliusában a férfiak úgy döntöttek, hogy Kadzuko több problémát okoz, mint amennyi hasznot hoz, ezért úgy döntöttek, hogy megölik.
Amikor Kadzuko megtudta, hogy az élete veszélyben van, elrejtőzött, és időben segélykérő rádiójelet adott a sziget másik végén egy arra haladó amerikai hajónak. Egy másik beszámoló szerint egy japán férfi, aki az Egyesült Államok kormányának dolgozott, Anatahanra hajózott, és segített a nőnek észrevétlenül elmenekülni vele egy csónakon.
Akárhogy is történt, a Japánba való visszatérése után Kadzuko egy ideig helyi hírességként turnézott a városokban, és mindenkinek elmesélte a különös történetét arról, hogyan volt „Anatahan királynője”.
Mintha a története nem lenne elég furcsa, amikor visszatért otthonába Okinawára, megtalálta első férjét, Soichit, és újra feleségül ment hozzá. Miután a hírneve elhalványult, Kadzuko a feledés homályába merült, majd az 1970-es évek elején meghalt.
A túlélő tengerészek még egy évig Anatahanon maradtak a „Királynőjük” távozása után. Az Egyesült Államok közben szórólapokkal bombázta a szigetet, amelyekben arról tájékoztatták őket, hogy a háború véget ért. Mivel ez nem működött, a repülőgépek elkezdték ledobni a katonák rokonainak és a japán hatóságoknak a leveleit, amelyekben megadásra szólították fel őket. Végül a tengerészek ezt meg is tették, fehér zászlókat lengetve a parton egy arra haladó hajónak 1951. június 30-án.
A japánok távozása után az Északi-Mariana-szigetek lakóinak egy kis csoportja telepedett le Anatahan nyugati oldalán. 1990-ben evakuálták őket egy földrengés után, amely 2003 és 2008 között vulkánkitörések sorozatát indította el.
Azóta a sziget lakatlan. Kadzuko és katonái történetét könyvekben és filmekben is elmesélték, amelyek közül az egyiket Josef von Sternberg rendezte. A sötét elbeszélések többnyire „Anatahan királynőjét” machiavellista csábítóként ábrázolják, aki a férfiakat a saját szórakoztatása érdekében manipulálja. Néhányan tehetetlen áldozatként mutatják be. Azt, hogy valójában mi történt Anatahanon, csak azok tudják, akik ott voltak.
Kövesd új Facebook oldalunkat és értesülj további érdekes cikkekről:
