Az emberek szeretnek túlozni a középkorral kapcsolatban.
Anjou-i Adelaide már elmúlt negyven, amikor Franciaország királynéja lett, ráadásul egy tizenöt éves fiúhoz adták feleségül. Az 984-es válásuk után Adelaida ismét férjhez ment, és egy lánya született abból a házasságból. Később még egyszer kimondta a boldogító igent! Ez ám az igazi középkor!
A középkorról sokan szeretik azt mondani, hogy „harminc évesen már mindenki öregnek számított”. De a helyzet ennél bonyolultabb. Vizsgáljuk meg, mikor is kezdtek öregedni az emberek a középkorban.
A lányokat a középkorban már tizenkét évesen férjhez adták. Előfordult, hogy ennél is korábban eljegyezték őket, de házaséletet csak 12-13 éves korukban kezdtek élni. Ez leginkább a nemesi családokra volt jellemző, ahol a házasságok politikai szövetségeket erősítettek.
Az állam érdekei felülírták az életkort, ezért válhatott Anjou-i Adelaida Franciaország királynéjává, miközben más korabeli nők ekkor már nagymamák voltak. A kis Francia Izabellát pedig 1396-ban adták hozzá II. Richárd angol királyhoz, mindössze hétévesen. Ahogy mondani szokás: semmi személyes, csak üzlet.
Azt pletykálták, hogy Kasztíliai Blanka királynénak viszonya van az egyik hűbéresével, pedig ekkor már bőven túl volt a harmincon, és özvegy is volt. A pletykák miatt a régensnőt egy megalázó vizsgálatnak vetették alá, hogy kiderítsék, terhes-e. Az eredmény negatív lett. Mai fejjel azt gondolnánk, hogy Blanka ebben az életkorban a 13. században már idősnek számított, de a korabeli felfogás szerint még nem volt az.
A középkor egyik leghíresebb asszonya, Kenti Johanna (Joan of Kent) harminchárom évesen varázsolta el a walesi herceget. Az angol trónörökös fiatalabb volt nála, és egy ifjú hercegnőt szántak neki feleségül.
Eduárd, a Fekete Herceg (ahogy a történelem ismeri) azonban minden más jelöltet elutasított, és feleségül vette a gyönyörű Johannát. Két gyermekük született, amikor Johanna 37, illetve 39 éves volt. Az udvarban senkinek sem jutott volna eszébe, hogy Kenti Johannáre öregedő asszonyként gondoljon.
Aquitániai Eleonóra, a középkor egyik figyelemre méltó asszonya, élete végéig örömmel fogadta a bókokat. Franciaország, majd Anglia királynéja (először, majd másodszor házasodva) okos, erős és bátor nőként vált ismertté.
Ragaszkodott hozzá, hogy elváljon első férjétől, a királytól, másodszorra pedig egy nála fiatalabb férfihoz ment hozzá, majd fiaival együtt fellázadt második férje ellen… Eleonóra élete egy kalandregénnyel vetekedett. Mellesleg utolsó gyermekét, János herceget negyvenhárom évesen hozta világra. És mindez a 12. században, a középkor kellős közepén!
Most biztosan felmerül benned a kérdés: hogyan lehetséges ez? Hiszen olyan rövid ideig éltek akkor az emberek! Elvégre mindenki azt mondja, hogy harminc-negyven éves korukra az emberek már megették a kenyerük javát! Úgy fest, a dolog mégsem ilyen egyszerű.
A cikk még nem ért véget, folytatás a következő oldalon:
Kövesd új Facebook oldalunkat és értesülj további érdekes cikkekről:
