Tény, hogy egy középkori embernek rengeteg oka lehetett arra, hogy fiatalon meghaljon. Sok csecsemő halt meg. A nők gyakran belehaltak a szülésbe. A férfiak nem tértek haza a keresztes hadjáratokból és a háborúkból, a bátor lovagok pedig halálos sebeket szereztek a lovagi tornákon és a párbajok során.
Ne feledkezzünk meg a mérgekről sem, amikkel akkoriban előszeretettel bántak. „Tofana asszony” hírhedtté vált ezen a területen. Azok az olasz nők, akik boldogtalanok voltak a házasságukban, pontosan tudták, kihez kell fordulniuk, ha biztos megoldást kerestek… És akkor még nem is beszéltünk a pestisről, ami a 14. századtól kezdve végigsöpört Európán, és hosszú ideig szedte áldozatait.
Azonban azok, akik szerencsésen elkerülték ezeket a veszélyeket, hosszú életet élhettek. A fentebb említett Aquitániai Eleonóra például 80 éves korában halt meg. Giovanni Soranzo velencei dózse 88 évesen hunyt el, Oroszlán Vilmos skót király pedig 72 évesen. I. Eduárd angol király ugyan „csak” 68 évet élt, de az utolsó napjáig olyan aktív életet élt, hogy a fiatalok is megirigyelhették az erejét.
Szóval a „harmincéves kori öregség” korántsem volt általános. Persze, azok a nők, akik korán férjhez mentek, és szinte minden évben szültek, már huszonöt évesen is idősebbnek néztek ki, mint a mai nők. De ez nem minden esetben volt így. És a középkori emberek egyáltalán nem gondolták, hogy a harmincévesek már öregek!
1308-ban Bernard de Gordon, egy montpellier-i orvos, az emberi életet három szakaszra osztotta:
- Gyermekkor: 0-tól 14 éves korig
- Fiatalkor: 14-től 35 éves korig
- Felnőttkor (az „idős” jelző nélkül): 35 év felett.
Szinte vele egy időben, 1306-ban Dante Alighieri egy másik felosztást javasolt: gyermekkor (25 éves korig), ifjúkor (25-45 év), öregedő kor (45-70 év), majd végül az öregkor. Fél évszázaddal korábban Navarrai Fülöp úgy gondolta, hogy az öregkor hatvan éves kor után kezdődik. Érdekesség, hogy Dante 56 évesen halt meg, vagyis saját felosztása szerint az öregedő korban. Bernard de Gordon pedig hatvanévesen.
Királyi rendeletek is bizonyítják, hogy a középkorban sokan megérték az idősebb kort: I. Péter kasztíliai király 1351-ben elrendelte, hogy minden 12 és 60 év közötti embernek dolgoznia kell. V. Fülöp francia király megengedte a hatvan év felettieknek, hogy ne jelenjenek meg az udvarban a hűbéreskü letételekor.
II. Eduárd angol király pedig minden 15 és 60 év közötti férfitól megkövetelte, hogy katonai kiképzésen vegyen részt. Ha a hatvanadik életév elérhetetlen lett volna a középkori emberek számára, akkor ilyen törvényekre nem is lett volna szükség.
Tehát tévednek azok, akik azt állítják, hogy „a középkorban harminc évesen már véget ért az élet”. A középkori emberek élete cáfolja ezt az elképzelést.
Kövesd új Facebook oldalunkat és értesülj további érdekes cikkekről:
