40 percig halott volt. Amit látott, az örökre megváltoztathatja a valóságról alkotott képedet.
Egy látszólag átlagos 1977-es napon egy 22 éves japán csillagászt, Tsuruhiko Kiuchit, sürgősen kórházba szállítottak egy ritka bélbetegség miatt. Alig néhány óra leforgása alatt megállt a szíve. Az orvosi személyzet kétségbeesetten próbálta újraéleszteni, miközben a szülei rémülten nézték végig.
Kiuchi 40 percig klinikailag halott volt.
Aztán, minden orvosi törvényszerűségnek ellentmondva, visszatért – és magával hozott egy olyan rendkívüli történetet, amely alapjaiban kérdőjelezi meg a valóságról, az időről és magának az Univerzumnak a keletkezéséről alkotott elképzeléseinket.
Kiuchi történetét nemcsak maga az élmény teszi különösen lenyűgözővé, hanem az is, hogy ki volt ő: egy szkeptikus, vallástalan tudós, aki később Japán egyik legismertebb csillagásza lett, négy üstököst fedezett fel, és még egy aszteroidát is elneveztek róla.
Ez nem csupán egy újabb halálközeli élmény fényalagutakkal és elhunyt rokonokkal való találkozásokkal. Ez egy olyan tudós története, aki azt állítja, hogy átszelte az időt és a teret – és bizonyítékokkal tért vissza.
Az alagúton túl: egy tudományos elme szembesül a lehetetlennel
Mint sok halálközeli élmény esetében, Kiuchi utazása is a megszokott alagúttal és fénnyel kezdődött. De ami ezután történt, az élesen eltért a tipikus beszámolóktól.
Miután egy virágzó réten találta magát és átkelt egy folyón, Kiuchi öt, fehérbe öltözött alakkal találkozott. Köztük volt apjának nővére – egy nagynéni, aki röviddel Kiuchi születése után halt meg, akivel soha nem találkozott, és akit fényképen sem látott soha.
De az igazán rendkívüli dolog még csak ezután következett.
Amikor Kiuchi tudata visszatért a kórházi kórterembe, megdöbbentő felfedezést tett: látta a saját testét az ágyon feküdni, miközben édesanyja zokogott, édesapja pedig némán állt mellette. Hallotta, ahogy az anyja kimondja, hogy ő meghalt.
„Rájöttem, hogy nincs fizikai testem – írta később Kiuchi. – Láttam, hallottam és éreztem a szagokat, de nem tudtam tapintani vagy ízlelni. Át tudtam menni a falakon, mégis éreztem a levegőt és a hőmérsékletet.”
A fizikát meghazudtoló felfedezés: az azonnali helyváltoztatás
Ami ezután történt, az mély tudományos felismerésre vezette Kiuchit.
Amikor az édesanyjára gondolt, aki épp akkor hagyta el a kórtermet, azonnal mellette termett – az anyja éppen a nővérét hívta telefonon. Amikor a nővérére gondolt, rögtön az autójában találta magát, miközben az a férjével a kórház felé tartott.
„Ez az azonnali helyváltoztatás valami alapvető dologra ébresztett rá – magyarázta Kiuchi. – Ha lehetséges az azonnali mozgás, az azt jelenti, hogy az idő és a tér, ahogyan mi ismerjük, nem létezik.”
Tudósként Kiuchi azonnal felfogta a lényeget: ha képes azonnal mozogni a térben, vajon képes-e az időben is utazni?
Időutazás: a tudós legfőbb kísérlete
Kiuchi elhatározta, hogy próbára teszi az elméletét, és megkísérel visszatérni a gyermekkorába. Legnagyobb meglepetésére sikerrel járt.
Egy fontos pillanatban találta magát, hétévesen, amikor a nővérével játszott a folyóparton. Abban az emlékben egy nagy kő kezdett gurulni a testvére felé, ő pedig félrelökte, miután meghallotta a „Vigyázz!” kiáltást.
Ezt a jelenetet már felnőtt tudatával szemlélve meghökkentő felfedezést tett: a hang, amely figyelmeztette a fiatalabb énjét, az ő saját hangja volt. Ő maga tért vissza a múltba, hogy megmentse a nővérét – ezzel létrehozva egy időhurkot, amely gyermekkora óta nem hagyta nyugodni.
Ezután Kiuchi a jövőbe utazott – és meglátta magát 40 évesen, amint egy egyetemen tart előadást. Akkoriban, 22 évesen, még semmiféle tudományos pályára vonatkozó terve nem volt.
„Láttam, amint csillagászatot tanítok a diákoknak – emlékezett vissza. – Huszonkét évesen még elképzelni sem tudtam, hogy valaha professzor leszek. De évtizedekkel később pontosan így történt.”
Az időutazás bizonyítéka: felirat a templomban
Annak bizonyítására, hogy az élményei nem pusztán hallucinációk voltak, Kiuchi valami rendkívülire szánta el magát: elhatározta, hogy fizikai bizonyítékot hagy az időutazásáról.
Ötszáz évet utazott vissza a múltba, és – ahogy ő fogalmazott – „egy másik ember tudatával összekapcsolódva” belevéste a nevének két írásjelét a Tosza-szentély egyik oszlopába.
Miután felébredt a klinikai halál állapotából, az első útja ehhez a szentélyhez vezetett. És valóban – a bevésett jelek, bár megkoptak az idők során, még mindig láthatóak voltak.
Sőt, a szentély történelmi krónikáiban találtak egy ötszáz évvel ezelőtti bejegyzést, amely „az oszlopon egyetlen éjszaka alatt rejtélyesen megjelent írásjelekről” szólt, amit a papok isteni jelként értelmeztek.
A cikk folytatódik – görgess le és kattints a következő gombra!
Kövesd új Facebook oldalunkat és értesülj további érdekes cikkekről:
