Manapság az egész világon az emberek szabadon viselhetnek bármilyen ruházatot vagy frizurát, bármilyen színűre festethetik körmünket, és tetszőleges tetoválást csináltathatnak. De a múltban őseink különleges jelentést tulajdonítottak ezeknek a dolgoknak, ami gyakran ellentétes volt a modern jelentéssel. Például a vörös rúzs vagy a csíkos minta, néhány évtizeddel ezelőtt, a nők különleges társadalmi helyzetét jelölte.
Számos könyvet és tudományos cikket áttekintettünk erről a témáról, és szeretnénk megosztani veled azt, amit találtunk.
1. A nők és a férfiak felnyírt haja régen a szent bosszú jele volt.
A múltban a Marquises-szigetek (Francia Polinézia) lakói teljesen leborotválták a fejüket, csak egy hosszú hajtincset hagytak a tetején, amelyet egy csomóba kötöttek. Ezt a frizurát csak akkor használták, amikor az emberek szent esküt tettek, hogy bosszút állnak egy hozzájuk közeli személy halála miatt. A hajat nem vágták, amíg az ígéret nem teljesült.
2. Több ezer évvel ezelőtt őseink tetoválásokkal kezelték a betegségeket.
1991-ben a tudósok találtak egy több mint 5000 éves múmiát, és Ötzi-nek hívták. Ez volt a legrégibb múmia a világon. Ötzi genetikai tesztje azt mutatta, hogy életében a szegény srácnak sok egészségügyi problémája volt, beleértve az ízületi gyulladást és a gyomorfekélyt. Emellett azt találták, hogy egész teste tetoválásokkal volt borítva – összesen 61 képet számoltak meg.
A tudósok elemezték a tetovált foltokat, és arra a következtetésre jutottak, hogy orvosi célokkal készültek, mert a képek pontosan azokon a helyeken találhatók, amelyeket a betegségek érintettek. Tehát ez arra a következtetésre vezetett, hogy a múltban volt valamiféle tetoválás-akupunktúra.
3. A rasztahaj az ellenségek elriasztására szolgált
A rasztahaj nélkülözhetetlen elem volt az ősi amazonok, afro-amerikaiak és őslakos amerikaiak megjelenésében. A tudósok úgy vélik, hogy a rasztahaj egyik funkciója az ellenség elijesztése volt. De van még egy költőibb változat is.
Jamaika, Etiópia és India lakosai, akik magasan éltek a hegyekben, úgy gondolták, hogy egy Ja nevű istenség hajuknál fogva fogja húzni az igaz lelkű embereket, amikor az apokalipszis eljön. Tehát azoknak, akik ezt hitték, hosszú és raszta haja volt, hogy Ja munkáját megkönnyítsék.
4. Csíkos ruházatot a legalacsonyabb társadalmi csoportok női tagjai viseltek.
A középkorban a csíkos ruha a marginalitás (peremhelyzet) jele volt. A törvény szerint a prostituáltak, eretnekek, udvari bolondok, hóhérok és a leprás betegek csíkos ruhát viseltek: ruhát, sálat vagy kabátot. A társadalom úgy gondolta, hogy ez a tökéletes megoldás: az agresszív mintát távolról könnyű volt észrevenni. Az emberek könnyen megérthették, hogy ezek az emberek nem voltak a legjobbak.
Nem csak a fent említett embereket jelölték meg ezzel a mintával, hanem azokat a feleségeket is, akik megcsalták a férjüket és a törvénytelen gyermekeket. Csak a reneszánsz korszakban változott a csíkokkal kapcsolatos hozzáállás: a szabad gondolkodás és az azt viselő személy érdekes ízlésének szimbólumává vált.
5. A kínai evőpálcikák régen a nindzsák fegyverei voltak.
A japán nők hajcsatokat és evőpálcikákat használtak a hajukban annak érdekében, hogy vészhelyzetben felhasználhassák őket. Fából, csontokból vagy fémből készítették a fegyvereket, és harcoltak velük. A hatékony felhasználás megtanulása érdekében a lányok éveket töltöttek egy tapasztalt tanárral.
A találékonyabb hölgyek nagyon erős mérget tettek a csat vagy a pálcika végére, hogy minden karcolás, akár a legkisebb is, halálos legyen ellenségük számára. Ezek a nők Kunoichi – női nindzsák néven ismertek. Néha „halálos virágnak” hívták őket, mert virágokat használtak ezeknek a csatoknak a díszítésére.
6. A hajban levő szalagok jelezték a fiatal nők családi állapotát.
A szláv törzsekben szigorú hierarchia volt a lányok között, amit frizurájuk is kifejezett. Az egyik legnépszerűbb kiegészítő a szalag volt, amely bele volt integrálva a hajfonatukba:
A szalag hiánya azt jelentette, hogy a lány aktívan férjet keresett.
Egy szalag azt jelentette, hogy a lány már talált vőlegényt, és arra számított, hogy hamarosan megkéri a kezét.
A 2 szalag azt jelentette, hogy talált vőlegényt, megkérték a kezét, és mindkét fél szülei jóváhagyták a házasságot.
7. A köröm színe a férfiak és nők társadalmi helyzetének jeleként szolgált.
Az ókori Egyiptomban az emberek a körmök színének alapján könnyen meg tudták határozni mások társadalmi helyzetét: a papok és a nemesek fényes vörösre festették körmüket, az egyszerű emberek pedig bármilyen halvány színt használhattak. Babilonban más színek voltak népszerűek: az arisztokraták szerették a feketét, a szegények pedig a zöldet. Érdekes módon nem csak a nők, hanem a férfiak is festették a körmüket.
Mindkét országban a nemesi származás bizonyítéka volt a szép manikűr, ezért a gazdag házakban gyakran volt egy egész csapat szolga, akik a háztulajdonos és családja körmének állapotáért feleltek.
8. Amerikában a férfiak elválhattak feleségüktől a vörös rúzs miatt.
A középkorban az egyházi dolgozók nem szerették a vörös rúzst, mert úgy gondolták, hogy ez a szín az ördögtől származik. Nagy-Britanniában például az ajkak festése a boszorkányság nyilvános beismerése volt. És Amerikában a 16. században a férfiak könnyen elválhattak feleségüktől, ha azok az engedélyük nélkül vörösre festették ajkaikat.
Az ókori Görögországban a helyzet teljesen más volt: ott a prostituáltak kénytelenek voltak vörösre festeni az ajkukat, hogy bárki könnyen meghatározhassa hivatásukat. Az ókori Róma (mindkét nemű) lakosai piros színt használtak, hogy másoknak megmutassák, mennyire gazdagok. Minél több pénze volt egy embernek, annál élénkebb volt a rúzs színe.
Ezek közül melyik nyűgözött le legjobban? Ismered a régebbi jelentését más, látszólag hétköznapi dolgoknak?
Kövesd új Facebook oldalunkat és értesülj további érdekes cikkekről:
