Minden szakember a saját területén rengeteg olyan trükköt ismer, amelyek a többiek számára nem annyira nyilvánvalóak, de neki személy szerint megkönnyítik a munkáját. Vannak szakemberek, akiknek nem annyira szerencsés a helyzetük, mivel a munkájuk elszakadt a valóságtól.
Nehéz elképzelni például, hogy egy atomfizikusnak mondjuk mi haszna van a mindennapokban: fel tud építeni otthon egy atomreaktort a pincében, hogy ingyen fűtse a házat? Milyen szakmai tudást tud alkalmazni a mindennapokban egy mikrochip-fejlesztő? Vagy egy híddarú-kezelő?

Például a szakácsoknak. Mindent, amit az éttermekben és kávézókban csinálnak, otthon is lehet alkalmazni a konyhában. Én magam is azt hittem, hogy jól főzök, de amint a lányom elkezdett élelmiszermérnöknek tanulni, azonnal rájöttem, hogy nem tudok főzni. Egyáltalán!
Mint kiderült, az egyetlen dolog, amire még jó voltam, az a kések élezése volt a házban. A nagyapámtól örököltem egy régi fenőkövet, amivel körülbelül hetente egyszer éleztem a késeket (7 darabot) elfogadható élességűre.

De néhány héttel ezelőtt a barátaim ajándékoztak nekem egy késélezőt. Jó, finn, Fiskars gyártmány. Gyorsan beraktam a konyhába abban a reményben, hogy a lányom majd tudja vele élezni a késeket.
De a pályakezdő „élelmiszermérnök” azonnal elutasította az élezőt:

A lányom hozzátette:
És meg is mutatta!
Hogy élezik a profi szakácsok a késeket borotvaélességűre? Mindig azt hittem, hogy fenőacéllal! Gondolom, mindenki látta már a reklámokban, ahogy a bátor szakács gyorsan végighúzza a kést párszor a fenőacélon, és a kés utána éles, mint a kard.
Ez sem igaz!
Az igazi szakácsok nem használnak fenőacélt: az is tönkreteszi a pengét, ha nagyítóval megnézzük, akkor az egész repedezett, mintha reszelővel mentek volna végig rajta.

A cikk még nem ért véget, folytatás a következő oldalon:
Kövesd új Facebook oldalunkat és értesülj további érdekes cikkekről: