Ennyi idő után válik újra biztonságossá a felszín.
A Fallout-rajongók már hozzászoktak a képhez: az emberek lemennek a föld alatti Menedékekbe, és évtizedeket, sőt néha egész generációkat töltenek ott. A bunker lesz az új világ, a felszín pedig egy örökre elveszett, radioaktív sivatag.
De ha megkérdezel egy nukleáris fegyverekre szakosodott szakértőt, a válasz sokkal prózaibb: nincs szükség arra, hogy évszázadokig a föld alatt ücsörögj, és értelme sincs.
Erre emlékeztetett Alex Wellerstein tudománytörténész és nukleáris technológiai kutató a WIRED nemrég megjelent videójában. Alaposan ízekre szedte a popkultúra legfőbb mítoszát: azt, hogy az atomháború túlélőinek szó szerint egész életükre be kell ásniuk magukat a föld alá.
A Fallout-mítosz: a bunker mint új otthon évszázadokra
A Fallout univerzuma a Menedékek óriási hálózatának ötletére épül. Az emberek bezárják maguk mögött az acélajtókat, és évtizedekig ott élnek:
- a gyerekek már a föld alatt születnek,
- az öregek sosem látták az eget,
- a felszínre merészkedés pedig egy űrexpedícióhoz fogható esemény.
Ez a kép annyira mélyen beivódott a köztudatba, hogy sokan tényleg azt hiszik: egy valódi atomháborúban csak az menekül meg, akinek van egy mély, „több generációra tervezett” bunkere. Ezzel szemben a szakértők véleménye szinte sokkoló.
Mit mond a fizika: mindössze két hét a kritikus
Wellerstein szerint a valódi atombunkereket sosem tervezték több évtizedes életvitelre. A valódi feladatuk az, hogy átvészeljék a radioaktív csapadék rövid, de legveszélyesebb időszakát.
Egy földi vagy légi robbanás után a talajrészecskék és a hasadási termékek keveréke a légkörbe emelkedik. Ezek az epicentrumhoz közelebb vagy távolabb ülepednek le, létrehozva az úgynevezett „nukleáris esőt”. Az első órákban és napokban a sugárzás szintje különösen magas, de aztán gyorsan csökken:
- már egy nap elteltével a háttérsugárzás többszörösére csökken;
- nagyjából két hét múlva az eredeti szintnek már csak a töredéke marad meg.
Ez az összefüggés régóta ismert, és gyakorlati mérések is alátámasztják, beleértve azokat is, amelyekre az Amerikai Vöröskereszt hivatkozik. Ezért a hidegháború idején a legtöbb óvóhelyet körülbelül 10–14 napos önellátásra tervezték. Néha kevesebbre, néha kicsit többre – de semmiképpen sem száz évre.
Miért építettek valójában bunkereket?
Még egy fontos dolog, amire a szakértő felhívja a figyelmet: a menedéknek nem kell kibírnia egy nukleáris robbanófej közvetlen találatát – ez szinte lehetetlen. A feladata ennél sokkal egyszerűbb és reálisabb:
- vastag anyagréteget képezni az ember és a kinti radioaktív por között;
- vizet, levegőszűrést és élelmiszerkészletet biztosítani az embereknek a kritikus időszakra.
Az ilyen védelemre a legjobb anyag a beton, a tégla vagy a tömör talaj. Lényegében ez ugyanaz az elv, ami miatt ólomköpenyt adnak ránk a röntgenvizsgálaton: nem kell a sugárzás elől egy másik kontinensre menekülni, elég egy árnyékoló réteg a forrás és a test közé.
Amikor a kinti sugárzási szint elfogadható értékre csökken, az emberek elhagyhatják a menedéket, és ésszerű óvintézkedések betartása mellett folytathatják az életet a felszínen.
A Fallout mint rémálomszerű társadalmi kísérlet
Érdekes módon maguk a Fallout írói is rég elszakadtak attól az ötlettől, hogy a „bunker csak a sugárzás elleni védelemre szolgál”. A sorozat belső története szerint a Menedékek többségét a Vault-Tec vállalat nem az emberiség megmentésére, hanem kegyetlen társadalmi kísérletek céljából építette:
- egyes Menedékeket teletömtek drogokkal és alkohollal,
- máshol vírusokkal kísérleteztek,
- volt, ahol a férfiak és nők arányával manipuláltak,
- a ritka „kontroll” Menedékeket pedig többé-kevésbé normálisnak hagyták meg, hogy legyen mihez viszonyítani.
Tudományos szempontból ez persze tiszta őrület. De éppen ez az ellentmondás – a valódi fizika és a kegyetlen fantázia között – teszi a játék világát olyan erőteljessé.
Mi a tanulság nekünk, akik nem a Falloutban élünk?
A fő következtetés váratlanul optimista.
Ha félretesszük a posztapokaliptikus pátoszt, a tudomány azt mondja: egy korlátozott atomcsapás esetén az emberiségnek nem kell évszázadokra a föld alá menekülnie. Egy védett helyen történő rövid távú elszigetelődés, a háttérsugárzás szakszerű felmérése és a későbbi biztonsági intézkedések teljesen reális esélyt adnak a felszíni élet folytatására.
Az olyan játékok és sorozatok, mint a Fallout, nem a jövő pontos előrejelzésére valók, hanem arra, hogy a végsőkig kijátsszák a félelmeinket. Az olyan szakértők, mint Alex Wellerstein hozzászólásai pedig azért hasznosak, mert visszahoznak minket a mítoszok világából a valóságba – ahol a föld alatti bunker nem egy „generációkon átívelő bárka”, hanem csupán egy ideiglenes esernyő a radioaktív eső legveszélyesebb két hete ellen.
Kövesd új Facebook oldalunkat és értesülj további érdekes cikkekről:
