Sőt, fákkal ültette be és állatokkal népesítette be. Mi hajtotta ezt az embert, aki otthagyta a civilizált életet és egy jó állást, és gyakorlatilag remetévé vált?
Bizonyára mindegyikőtök ismeri Robinson Crusoe kitalált történetét, hallottatok már valódi emberekről, akik évekig éltek egyedül egy szigeten. De ők valószínűleg véletlenül kerültek oda, és minél hamarabb vissza akartak térni a civilizációba.
Azonban 99 évvel ezelőtt megszületett Brendon Grimshaw – egy ember, aki 40 évesen maga hagyta el a civilizált világot. Vett egy lakatlan szigetet a Seychelle-szigeteken, és letelepedett rajta. Merüljünk el egyetlen ember életének, munkájának és barátságának bámulatos történetében!
A lázadó
Brendon Angliában született 1925-ben. Egy rendezett házban élt szüleivel, nagymamájával, nagypapájával és más apai ági rokonaival. Apja az első világháború idején szolgált, kétszer sebesült meg, és gázmérgezést szenvedett. Békeidőben saját vállalkozást indított a tévéiparban. Brendon édesanyja szakácsnő és borász volt, szerette a színházat és a könyveket. És ezt a szeretetet fiának is átadta.
Hősünk lázadó szellemű volt. 15 évesen megszökött az iskolából, abbahagyta a tanulást, és a szülei elfogadták a döntését. Az édesanyja észrevette, hogy a fiú jól ír, ezért elintézte egy ismerősénél, hogy a fiát felvegyék dolgozni egy kiadóba.
Kitört a második világháború; a srác a telefonközpontot kezelte, újságokat csomagolt szállításra, egy kisebb könyvelőirodát vezetett – és mindezt 15 évesen. Szerette ezt a munkát, mert megadta neki a szükséges szabadságot.
Idővel megtanult írógépen gépelni, riportokat készíteni, bár soha nem volt újságíró a szó szoros értelmében. Mindenből csinált egy keveset: hírekről írt, filmes rovatokat vezetett újságokban, irodai munkát végzett.
Aztán jött a katonaság, a leszerelés, és 23 évesen Brendon lett Nagy-Britannia legfiatalabb vezető riportere. Két év múlva már híradós műsorvezető volt. Még VI. György király haláláról és az ifjú II. Erzsébet koronázásáról is tudósított.
A munka nagyon megterhelő volt, és a fiatalember egészsége hirtelen megromlott, ezért otthagyta. Azonban nem hagyta el ezt a pályát, és főszerkesztő-helyettesként helyezkedett el egy kenyai, afrikai lapnál. Nyolc évig élt Brendon Nairobiban, az országban uralkodó nehéz helyzet miatt állandóan pisztolyt hordott magánál, és kulturális témájú cikkeket szerkesztett.
Aztán először utazott a Seychelle-szigetekre.
Az első évek a szigeten
Az első években a szigeten Grimshaw úgy érezte, nincs elég szabadsága. Egy újságíró egyszer megkérdezte tőle: „Nem érezte magát magányosnak a szigeten?” Mire ő azt válaszolta, hogy legerősebben akkor érezte a magányt, amikor Londonban élt.
Kenyában állandó volt a feszültség, az ország a forradalom küszöbén állt. Még a kenyai újság munkatársaként, 1962-ben Brendon a Seychelle-szigetekre utazott. Elbűvölte őt ezeknek a szigeteknek a természete. És a férfi elgondolkodott: mi lenne, ha gyökeresen megváltoztatná az életcéljait? Talán mindent maga mögött hagyna, és itt élne? És közbeszólt a sors.
Indulás előtt odalépett Brendonhoz egy fiatalember, és megkérdezte, nem akar-e szigetet venni. Hősünknek megmutatták Moyenne elhagyatott szigetét, és ő körülbelül 8 000–10 000 font sterlingért meg is vette. Ez ma körülbelül 216 000 font (valamivel több mint 100 millió forint), és nem mondhatnánk, hogy egy szigetért ez megfizethetetlen ár lenne. Egy átlagos budapesti lakás ma már többe kerül.
A sziget hossza 400 m, szélessége pedig 300 m. 1915 óta elhagyatottnak számított, bár volt tulajdonosa. A XVII-XVIII. században kalózok lakták. Úgy tartják, hogy kalóz rejtekhelyek és sírok maradtak ott fenn. Néhány kilométerre található a Seychelle-szigetek fő szigete, Mahé – Victoria fővárossal és a repülőtérrel.
Ezért nem mondhatjuk, hogy a megvásárolt Moyenne távol esett volna a civilizációtól. Hajók úsztak el a sziget mellett, repülőgépek szálltak felette. Sőt, maga Brendon is, ha akarta, csónakkal könnyedén bejuthatott a „civilizációba”.
A szigetet teljes egészében egy alacsony növésű és nagyon sűrű trópusi erdő borította. A lehulló kókuszdiók nem értek földet, megakadtak a faágakon vagy a magas fűben. És rengeteg volt a vadpatkány.
Brendon csak azért tért vissza Kenyába, hogy felmondjon a munkahelyén, összeszedje a holmiját, és új otthonába költözzön. Elhatározta, hogy átalakítja a szigetet, és rögtön talált is egy társat – a kreol René Lafortune-t, aki ezen a szigeten töltötte gyermekkorát. René annyira szerette volna rendbe hozni a szigetet és itt élni, hogy elvált a feleségétől, elhagyta a gyerekeit, és végleg ideköltözött.
A cikk folytatódik – görgess le és kattints a „Következő oldal” gombra!
Az angol férfi a segítőjével elkezdte lakhatóvá tenni a szigetet. Maga Brendon később azt mondta, soha nem volt célja, hogy a helyből nemzeti parkot vagy valamiféle turista Mekkát csináljon. Egyszerűen csak arra törekedett, hogy kényelmessé tegye a saját életkörülményeit.
A két férfi körülbelül 5 km ösvényt vágott az erdőkön keresztül, kiirtották a bozótot, és őshonos fákat kezdtek ültetni. Az ültetés a rögeszméjükké vált. Ketten több mint 16 000 fát ültettek.
Míg a növényvilággal nagyjából rendben voltak a dolgok, az állatvilággal már akadtak gondok. Nagyon kevés állat és madár élt ott. Brendon a szomszédos szigeten fogott tíz madarat, és átvitte őket a sajátjára, de azok hamar visszarepültek. Ezt többször is megismételte. Végül a madarak egy része ottmaradt. Nőttek a fák, beértek a gyümölcsök, a férfiak etették a madarakat, és mára több ezer madár él a szigeten.
Grimshaw-nak köszönhetően aldabrai óriásteknősök is megjelentek a szigeten. Először Brendon áttelepített néhány egyedet, és gondozta őket. A Seychelle-szigetek az ő természetes élőhelyük, de a legtöbb szigeten különböző okokból kipusztultak. Brendon festékkel számokat festett a teknősei páncéljára, hogy megjelölje őket.
A frissen kikelt teknősfiókákat egy ideig a hálószobájában tartotta, abban a kunyhóban, amit Renével együtt építettek. Ott az állatkák felcseperedtek, aztán Brendon kiengedte őket az óceánba, ami akkor már nem volt annyira veszélyes számukra. Jelenleg körülbelül 120 teknős él a szigeten. René más szigetekről gazdátlan kutyákat is hozott, és azok szintén otthonra leltek Moyenne szigetén.
A Nemzeti Park
Brendon 1972-ben kezdett állandóan a szigeten élni. Oda hívta a szüleit, de az édesanyja hallani sem akart a költözésről. Apja pedig csak az ő halála után költözött oda. Már majdnem 90 éves volt, és öt évet élt a szigeten. A fia temette el őt amellett a sír mellett, amit előre megásott magának.
Renével együtt Brendon bevezette a szigetre az áramot, a vizet és a telefont. Az angol férfi üdvözölte a civilizációt, használta annak vívmányait. De jobban szeretett egyedül élni a szigeten, gondozni azt, és földi paradicsommá varázsolni.
Úgy tűnhetett, hogy a szigetből újabb üdülőhely lesz, de végül nem lett az. Egyszer 50 millió dollárt ajánlottak neki a szigetért, de Grimshaw visszautasította.
Idővel Brendon megnyitotta a szigetet a látogatók előtt, de csak korlátozott számban. A belépődíj jelképes volt. A turisták a szomszédos szigetről érkeztek csónakkal. Kikötő nem volt, ezért a fehér homokon szálltak partra, ahol maga Brendon fogadta őket.
2007-ben meghalt Brendon hűséges barátja és segítője, René. Brendon tudta, hogy neki sem sok ideje maradt már hátra. Nem voltak gyermekei és felesége sem, így nem volt, aki utána tovább gondozza a szigetet.
Ezért megállapodást írt alá a Seychelle-szigeteki Minisztériummal, és létrehozta a nemzeti parkot, amely a világ legkisebbje lett.
Brendon 2012-ben hunyt el, 86 éves volt. Grimshaw-t az előre elkészített sírba temették, édesapja mellé. A sírkövén ez a felirat áll: „Moyenne megtanította őt arra, hogyan nyissa ki szemét a környező szépségre, és adjon hálát Istennek.”
Te képes lennél valami hasonlóra vállalkozni? Lemondanál a pénzről, hogy egy lakatlan szigeten élj, a civilizáció vívmányainak csak minimumát használva?
Kövesd új Facebook oldalunkat és értesülj további érdekes cikkekről:
