“Fiam, édesanyád műtétje este lesz. Menj haza, és pihenj egy kicsit. Ne aggódj, itt biztonságban van. Gyere el a műtét előtt. Szüksége lesz a támogatásodra!” – mondta az orvos.
Chuck beleegyezett, és hazament, hogy felfrissüljön, és vegyen pár dolgot az anyjának. Ahogy a bejárati ajtajukhoz lépett, észrevett egy csomagot az ajtó mellett. Kinyitotta, és meglátta a karkötőt, amit előző nap adott el.
Felhívta Steve-et, hogy megkérdezze, mi történt, és a férfi elárulta, hogy észrevette, mennyire feldúltnak tűnt Chuck, amiért eladta a karkötőt. “Megkérdeztem a szomszédokat a családodról, és elmondták, min mentél keresztül. Sajnálom, nem akartam kíváncsiskodni” – mentegetőzött a telefonban.
“Ma este ki kellene fizetnem anyám kórházi számláját, de a pénzt visszaadhatom Önnek, hiszen visszaadta a karkötőt – mondta Chuck, akinek hirtelen megszakadt a szíve.
Steve gyorsan válaszolt. “Nem, nem. Kérlek, tartsd meg a pénzt és a karkötőt. Neked mindkettőre nagyobb szükséged van, mint nekem. Csak tizenöt éves voltam, amikor elvesztettem az anyámat, és nem volt pénzem, hogy segítsek kifizetni a kórházi számláit. Most már sokat keresek, és teljesen megértem, honnan jöttél” – mondta Chucknak.
“Örülök, hogy adhatsz az édesanyádnak egy második esélyt az életre. Bárcsak én is megtehettem volna ugyanezt. Vigyázz rá, és vigyázz magadra is, fiatal fiú” – mondta Steve, mielőtt letette a telefont.
Rövid telefonbeszélgetésük után Chuck nem tudta megállni, hogy ne sírjon. Sírva feküdt az ágyán, anélkül, hogy észrevette volna, végül álomba sírta magát.
Amikor felébredt, éppen időben volt ahhoz, hogy visszamenjen a kórházba. Fogta az édesanyja kezét, miközben a műtőbe tolták. “Minden rendben lesz, anya. Itt leszek, amikor kijössz. Szeretlek” – biztosította őt.
A cikk még nem ért véget, folytatás a következő oldalon: