A tudósok elmagyarázzák, hogy mi, emberek, sokkal gyorsabb folyamatokhoz igazodunk, amelyek például a nappalok és éjszakák váltakozásán alapulnak. A „zombik” tempója geológiai léptékű.
A tudósok úgy szereztek tudomást az élő föld alatti világ létezéséről, hogy mély fúrásokat végeztek. Majdnem 10 évig fúrtak – a szárazföldről és a tengerfenékről egyaránt. És íme az eredmény: egy egész ökoszisztéma felfedezése. Ennek rejtélyeit még fel kell tárni. És sok van belőlük.
A tudósok szeretnék tudni, hogyan terjed a föld alatti élet. Hogyan hatol át a sziklás kőzeteken. Nem értik, miért nem különbözik az amerikai kontinens alatti élet attól, amelyik az afrikai kontinens alá húzódott.
Vajon a föld alatti élet valamikor egységes volt? Globális geológiai folyamatok választották szét, amelyek eredményeként a kontinensek eltávolodtak egymástól? Vagy a föld alatti közösségek valahogyan vándorolnak?
Lehet, hogy az élet a Földön eredetileg a mélyben jött létre, és csak azután emelkedett a felszínre – a Nap felé? Vagy éppen ellenkezőleg: valamikor, valamilyen okból leereszkedett a mélybe?
Jó lenne tisztázni, hogyan szaporodnak a föld alatti közösségek. Vagy miután egyszer megjelentek, évmilliókig változatlanok maradnak?
És a legfontosabb. Az életet nem éppen a számára legalkalmasabb helyen találtuk meg. És ez reményt ad: hátha más bolygókon, például a Marson is megbújnak hasonló módon élőlények. Sajnos, erre a kérdésre csak akkor kaphatunk választ, ha eljutunk oda. Ráadásul még fúrni is kell majd…
50 évnél hamarabb aligha tudunk meg bármit is. De kissé nőttek az esélyei annak, hogy földi mikrobáink nincsenek egyedül a Világegyetemben.
Kövesd új Facebook oldalunkat és értesülj további érdekes cikkekről:
