Szemej (Kazahsztán)
Nem Kirgizisztán volt az egyetlen, aki sugárzási problémákat örökölt a Szovjetuniótól, hiszen Kazahsztánnak jutott a „megtiszteltetés”, hogy a Szovjetunió első nukleáris kísérleti telepe legyen.
A kísérleti telep abban a városban volt, amelyet ma Szemejnek hívnak (korábban: Szemipalatyinszk). 1949-ben itt robbantották fel az első szovjet atombombát, 1953-ban pedig a hidrogénbombát. A Szovjetunió felbomlása után a kazahok részletes vizsgálatokat végezhettek a szennyezettség és a sugárzás szintjéről. Utóbbi 7 és 250 mSv közötti dózisa több mint 200 000 embert érintett.
Azonban mintegy 37 500 ember erősebb, 350–900 mSv sugárzásnak volt kitéve. Bizonyítást nyert, hogy ennél a csoportnál megnőtt a rák kialakulásának kockázata. Jelenleg a gyakorlótér zárva tart. Sőt, 2006-ban Szemejben írták alá a szerződést egy nukleáris fegyvermentes övezet létrehozásáról Közép-Ázsiában (Kazahsztán, Üzbegisztán, Kirgizisztán, Tádzsikisztán és Türkmenisztán).
Trinity (USA)
Pontosan Trinity közelében történt a világ első atombomba-robbanása – 1945. július 16-án, Új-Mexikó államban.
Ma az óriási robbanás helyszíne egy… szokatlan turisztikai látványosság. 1965-ben ennek a radioaktív területnek a nagysága több mint 20 ezer hektár sivatagi tájat tett ki, amelyet hivatalosan az USA Nemzeti Történelmi Emlékhelyévé nyilvánítottak.
Közel 80 évvel a robbanás után itt még mindig emelkedett sugárzási szintet mérnek. Egy óra alatt akkora sugárdózist kaphatsz, ami megfelel a természetes vagy orvosi forrásokból származó átlagos napi dózisnak.
Szomália partjai (Szomália)
Szomália partjai már régóta nukleáris és veszélyes hulladékok lerakóhelyévé váltak.
2009-ben az ENSZ Környezetvédelmi Programjának (UNEP) képviselője arról számolt be, hogy az európai cégek átlagosan 2,5 dollárt fizetnek a Szomália strandjaira lerakott hulladék tonnájáért, míg a hulladék megsemmisítése Európában 250 dollárba kerül tonnánként.
Az ENSZ Környezetvédelmi Programja úgy véli, hogy a 2004-es cunami során Szomália partjaira sodort rozsdás, radioaktív hulladékot tartalmazó hordókat még az 1990-es években dobták ki. Becslések szerint legalább 600 hordónyi (95 392 liter) mérgező és nukleáris hulladék kerülhetett ezekre a partokra, ami közelgő ökológiai katasztrófát jelenthet.
Karunagappally (India)
Az indiai Keralában található tengerparti város, Karunagappally a talajban lévő, tóriumot tartalmazó monacit foszfátásványból származó magas háttérsugárzásról ismert.
A tórium a természetben előforduló, gyengén radioaktív fém. Bár a kutatók nem találtak ezen a területen magasabb rákos megbetegedési arányt, néhány jelentés magasabb sugárzási mutatókat rögzített a helyi lakosok körében.
New Jersey (USA)
Az USA Környezetvédelmi Ügynöksége megállapította, hogy a New Jersey-ben lévő McGuire légitámaszpont elkerített melléképülete erős radioaktív szennyezés alatt áll.
1960 júniusában tűz semmisített meg ott egy nukleáris robbanófejjel felszerelt rakétát, aminek következtében radioaktív plutónium került a környezetbe. A tűz okozta magas hőmérséklet és az oltási munkálatok pedig a plutónium szétszóródásához vezettek a bázis területén.
Karacsáj-tó (Oroszország)
Karacsáj egy kis tó neve a Dél-Urálban, amely nem messze helyezkedett el a „Majak” üzemtől; ezt a Szovjetunió plutóniumgyártásra használta az 1940-es és 1950-es években.
A földalatti tárolásra alkalmatlan veszélyes radioaktív hulladékot egyszerűen a Karacsáj vizébe dobták. Ennek eredményeként a világ legsugárzóbb tavává változott. 1968-ban azonban a tó kiszáradt, és a helyi radioaktív port a szél a közeli városokra és településekre hordta, aminek következtében mintegy 400 000 ember volt kitéve járulékos sugárzásnak.
A következő években folyamatosan próbálkoztak a kiszáradt tó homokkal való „feltöltésével” és betontömbökkel való lezárásával. A munka több évtizedig tartott, még a XXI. században is. A legfrissebb adatok szerint 2015. november 26-án a munkálatokat hivatalosan befejezték, a területet most teljesen betonréteg borítja, a sugárzási szint pedig jelentősen csökkent.
Új-Mexikó (USA)
1979-ben egy nagy kiömlés következtében Új-Mexikóban több ezer tonna szilárd radioaktív hulladék és tonnányi savas oldat került a Puerco folyóba.
Az üledék több mint 130 km távolságra terjesztette szét ezeket, és elérte az arizonai Navajo megyét. Azt mondják, hogy a folyót használó helyi lakosok szenvedtek a sugárterhelés következményeitől, beleértve a súlyos, amputációkhoz vezető fertőzéseket, a juh- és szarvasmarha-állományok pedig elpusztultak a szennyezett víz fogyasztása után.
Goiás (Brazília)
1987-ben a brazíliai Goiás államban lévő Goiânia Radioterápiás Intézetben tolvajok loptak el egy cézium-137-et tartalmazó terápiás berendezést egy elhagyott orvosi klinikáról.
Ezután felnyitották a készüléket, kivették a céziumot tartalmazó ólomkapszulát, és anélkül, hogy tudtak volna róla, nagy területen szórták szét a radioaktív anyagot. Az incidens következtében négy halálesetet erősítettek meg, és mintegy 250 ember szenvedett súlyos sugárterhelést a radioaktív anyagtól.
A mentesítési munkálatok során a talaj felső rétegét a szennyezett körzet több szakaszáról el kellett távolítani, néhány házat pedig lebontottak. Ezekből a házakból minden tárgyat, beleértve a személyes holmikat is, szintén lefoglalták és speciális kemencékben elégették.
Kövesd új Facebook oldalunkat és értesülj további érdekes cikkekről:
