De mi is valójában a fügefa?
A fügefa Palesztina egyik legelterjedtebb fája. Érdekes, hogy a bűnbeesés után Ádám és Éva éppen a fügefa leveleiből készítettek maguknak ruhát (Teremtés 3:7).
A fügefa évente kétszer terem: május-júniusban és augusztus-októberben. Jézus húsvétkor volt Jeruzsálemben, ami nagyjából áprilisra esett.
Így, ahogy Márk is közli: „mert még nem volt itt a fügeszüret ideje”, tehát nem is kellett volna gyümölcsre számítani. A fügefa azonban arról nevezetes, hogy gyümölcsöt vagy a levelekkel egy időben, vagy akár azok megjelenése előtt hoz. Más szavakkal, egy (már leveles) fügefának az évszaktól függetlenül kellett volna gyümölcsöt teremnie. Krisztus ezért közeledett hozzá bizonyos elvárásokkal.
A bibliai hagyományban a fát gyakran használják egy ember vagy egy nép – egy jámbor, vagy éppen ellenkezőleg, egy istentelen – allegorikus képmásaként. Ebben az összefüggésben Izrael annyiban hasonlított a fügefához, hogy már kihajtott leveleivel – vallási törekvéseivel és szertartásaival – gyümölcsöt ígért.
Amikor tehát Krisztus odalépett a fügefához, hiába kereste rajta a gyümölcsöt. A fa dús lombozata gyümölcsöt sejtetett, ám ez a külső látszat megtévesztő volt: a fa valójában teljesen haszontalan volt, hiszen nem csillapíthatta az éhséget. Hasonlóan járt Krisztus a saját népével is, ahogyan János evangélista írja: „tulajdonába jött, de övéi nem fogadták be” (Jn. 1:11). Amikor ugyanis Krisztus eljött hozzájuk, ő sem talált bennük igazi „gyümölcsöket” – vagyis a hit és a jó cselekedetek gyümölcseit –, ezért így ítélkezett felettük: „Ez a gonosz és parázna nemzedék”.
Ilyesmi már előfordult Izrael történetében, amikor az óhéber próféták a prédikáció hasonló formáját alkalmazták. Ebben a szakaszban Izrael egy büszke népként jelenik meg, amelynek kérkedése és képmutatása csak tovább súlyosbítja a bűnt. Így tehát a terméketlen fügefa megátkozása egy tettben megnyilvánuló példázat.
Kövesd új Facebook oldalunkat és értesülj további érdekes cikkekről:
