Ennek ellenére a legtöbb kutató úgy véli, hogy az ókorban léteztek különleges módszerek az ilyen hatalmas kövek megmunkálására és szállítására. Egyes tudományos szakemberek azt állítják, hogy az ősi építők ismerték a kőzetek meglágyításának technológiáját.
Annak az elméletnek az alátámasztására, hogy az ősi emberek képesek lehettek követ olvasztani, a Cuzco gránitfalain található nagyméretű, üvegszerű képződményekre hivatkoznak.
Feltételezések szerint az ősi mesterek magas hőmérsékletre hevítették a követ, majd az így megolvasztott követ különleges formákba öntötték, ahol az később lehűlt és megszilárdult. A tudósok véleménye szerint ilyen technológiák nemcsak Peruban, hanem a világ más részein is létezhettek, tekintve a megalitikus építmények elterjedtségét.
Létezik egy történet egy Peruban talált edényről, amely különös folyadékot tartalmazott. Az európaiak, akik rábukkantak, azt hitték, valamilyen régi italról van szó. Azonban miután felnyitották az edényt, annak szaga miatt inkább úgy döntöttek, felkínálják a tartalmát egy helyi lakosnak.
Dulakodás közben az edény összetört, a kiömlő folyadék pedig a kőfelületet puha, agyagszerűen képlékeny anyaggá változtatta. Úgy vélik, ezt az oldatot egy bizonyos növényből nyerhették ki.
Az ősi megalitikus építmények létrehozásának pontos technológiái, valamint az, hogy az ősi civilizációk képesek voltak-e követ olvasztani, mind a mai napig viták tárgyát képezik. Lehetséges, hogy a jövőben az emberiség képes lesz újraalkotni vagy megérteni ezeket az elveszett módszereket. Te mit gondolsz erről?
Kövesd új Facebook oldalunkat és értesülj további érdekes cikkekről:
