Julie mindig egy órás késéssel érkezett haza az óráról, annak ellenére, hogy az iskola kevesebb mint 10 percre volt. Amikor Annika szembesítette a sofőrt, az elismerte, hogy Julie később jött ki az iskolából, mint a többi osztálytársa, ráadásul koszos ruhában.
Annika aggódva úgy döntött, hogy megkérdezi Julie-t, mit csinál balett után, de a lánya csak a vállát vonogatta. Ezért, mivel a végére akart járni a dolognak, úgy döntött, hogy maga megy el Julie-ért.
A következő hétfőn Annika a balettiskola előtt parkolt le, és látta, hogy a lánya osztálytársai egyenként elindulnak kifelé. Aztán észrevette, hogy Julie egy elhagyatott épület felé oson az utca végén.
Annika ijedten szállt ki az autójából, hogy kövesse a lányt. Egy alak felé tartott, aki az egyik épület falának támaszkodott.
„Itt vagyok! Hoztam neked ma néhány szendvicset és gyümölcslevet. Hoztam neked egy pár zoknit is…” Mondta Julie, mire a férfi felnézett és elmosolyodott.
Amikor Annika látta, hogy a férfi fel akar állni, és Julie felé indul, pánikba esett. „Julie! Mit keresel te itt? Azonnal gyere ki onnan!”
Julie meglepődve elejtette a kezében tartott műanyag zacskót. „Anya! Miért vagy itt? Ő a barátom, és én csak egy kis ételt adok neki” – mondta Julie. Ebben a pillanatban Annika megragadta a karját, és kirángatta az épületből.
Hazafelé Julie végig hallgathatta anyja mondókáját. Az asszony szidta őt, amiért idegenekkel beszélget, hogy milyen veszélyes az iskolából való kilopakodás, és hogy milyen veszélyes az elhagyatott épületekben tartózkodni.
„Anya, már két éve segítek annak a férfinak. Soha nem ért hozzám, nemhogy bántott volna!” érvelt Julie.
„Nem tudhatod, mi fog holnap történni. Soha többé nem fogod látni azt a férfit. Meg kell ígérned nekem, Julie!” Annika dühösen kérte Julie-t, aki nem tudta megállni, hogy ne zokogjon.
Bár Annika tudta, hogy a lányának jó szándékai vannak, félt, hogy lesznek emberek, akik kihasználják a kedvességét. Hónapok teltek el, és Annika továbbra is felvette Julie-t az iskolából, hogy megbizonyosodjon róla, nem téved el újra.
Julie táncbemutatójának napján éppen úton voltak, amikor Julie hirtelen felkiáltott: „Anya, állítsd meg a kocsit! ÁLLÍTSD MEG A KOCSIT, KÉRLEK!”
Annika megállította a kocsit, és mielőtt megkérdezhette volna Julie-t, hogy mi a baj, már ki is rohant az ajtón. Annika követte őt, és meglátta, hogy Julie egy hóval borított, járdán fekvő férfi mellett térdel.
„Anya, ez a barátom. Eszméletlen” – mondta sírva Julie.
Annika közelebbről megnézte a férfit, és zihált. „Adam?” – mondta, és letörölte a havat az arcáról, hogy közelebbről is megnézhesse. „Istenem, Adam!” – mondta újra.
Annika tárcsázta a 911-et, és átölelte a lányát, hogy vigasztalja. Néhány perc múlva megérkezett a mentő, és a férfit kórházba szállították.
A cikk még nem ért véget, folytatás a következő oldalon:
Kövesd új Facebook oldalunkat és értesülj további érdekes cikkekről:
