„Igen – suttogta néhány másodpercnyi döbbent csend után, mire a boltban tapsvihar tört ki. Brittany megölelte Lewist, amikor az felállt, de még mindig megdöbbent. „Azt hiszem, le kell ülnöm.”
Megkínálták kávéval, és Carla elkezdte magyarázni, mi történt. „Lewis meghívott a házatokba, mert segítséget kért a gyűrű megtalálásában. Ezt csináltuk egész nap, és a lánykérést is megpróbáltuk megtervezni, mielőtt el kell mennem”.
„Ezt nem hiszem el. Nagyon köszönöm, hogy segítettél neki, Carla” – mondta Brittany, és az asztalra tette a kezét. Lewisra nézett. „Nagyon sajnálom a kirohanásomat. Nem tudom, mit gondoltam.”
„Néhány nappal ezelőtt, amikor anyád meglátogatott, arra célzott, hogy talán azért nem akarsz tőlem gyereket, mert nem kértem meg a kezed. Ezért úgy döntöttem, hogy minél hamarabb megteszem” – magyarázta Lewis, és Brittany szinte belerúghatott magába, amiért hagyta, hogy a paranoiája eluralkodjon rajta. Végig kellett volna hallgatnia a Lewis és az anyja közötti beszélgetést, és nem félúton lelépni.
„Ez annyira elképesztő. Annyira szeretlek, drágám” – mondta neki, és könnyedén megcsókolták egymást a mosolygó Carla előtt, aki négy hónappal később a tanúja lett az esküvőjükön.
Mit tanulhatunk ebből a történetből?
- Soha ne gyanakodjatok ok nélkül a szeretteitekre. Brittany a legrosszabbat kezdte elhinni Carla-ról és Lewisról, amíg rá nem jött a teljes igazságra.
- Bízz a társadban. Lewisnak csak egy kis időre volt szüksége ahhoz, hogy feltegye a kérdést, és Brittany édesanyjának szavai arra sarkallták, hogy megtegye. De Brittany-nak végig hinnie kellett volna benne.
Oszd meg ezt a történetet a barátaiddal. Lehet, hogy feldobja a napjukat, és inspirálja őket.
Ezt a beszámolót olvasónk története ihlette, és egy profi író írta. Bármilyen hasonlóság a tényleges nevekkel vagy helyszínekkel pusztán véletlen egybeesés. Minden kép kizárólag illusztrációs célokat szolgál.
Kövesd új Facebook oldalunkat és értesülj további érdekes cikkekről:
