A nő azt feltételezte, hogy az idős hölgy a hármasikrek nagymamája, aki vigyázott a kicsikre, amíg a szüleik dolgoztak. Amikor azonban látta, hogy a rendőrök elviszik tőle a gyerekeket, megtudta az idős asszony megdöbbentő igazságát.
Phoebe Harper ügyvédnő csak nemrég költözött Floridából New Yorkba, amikor összefutott egy idős hölggyel, akinek hármas ikrei voltak. Phoebe két évig volt házas egy Adam Carter nevű férfival, de a dolgok nem igazán működtek közöttük, ezért miután elvált a férfitól, úgy gondolta, hogy az áttelepülés újrakezdést jelent.
Ugyanakkor azt tervezte, hogy új jogi irodát nyit, és úgy gondolta, hogy New York remek lehetőség lenne erre. De nem sokkal a költözés után rájött, hogy milyen keveset tud a környékről, ezért minden reggel sétálni ment, hogy új helyeket fedezzen fel, és az egyik ilyen napon figyelte meg az idős nőt a hármas ikrekkel.
Az idős hölgy minden nap ugyanabban a parkban ült három gyönyörű kisbabával a fekete babakocsijukban, hatalmas, ártatlan szemeikkel mindenkit körbepillantottak.
„Hát, ők a legaranyosabb hármasikrek, akiket valaha láttam!” gondolta Phoebe minden alkalommal, amikor elhaladt mellettük. Már régóta szeretett volna családot alapítani, de hála Adamnek, akiről kiderült, hogy egy bunkó, ez nem jött össze.
Egy reggel Phoebe éppen a parkon ment át, amikor látta, hogy az idős hölgy nincs ott. Arra gondolt, hogy talán elkésett vagy beteg volt. De nem sokkal később meglátta őt. Őrjöngve tolta a babakocsit, és ijedtnek tűnt.
„Mi baja van?” Phoebe értetlenül állt.
Hamarosan két hatalmas alakot látott, mindketten rendőrruhába öltözve, amint üldözik őt.
A nő megfordult, hogy rájuk nézzen, a szemei kikerekedtek, és felgyorsította a lépteit. „Asszonyom, álljon meg ott!” – kiáltott rá az egyik zsaru, és azonnal utolérte.
Ekkor a nő sírni kezdett, és Phoebe megállt, hogy megfigyelje, mi történik. Észrevette, hogy a nő reszket és könyörög a rendőröknek. Az egyik rendőr elrántotta tőle a babakocsit, és kiabált vele.
Phoebe nem volt biztos benne, hogy mi folyik itt, ezért úgy döntött, hogy odamegy hozzájuk, és meghallgatja, mit mond a nő.
„Kérem, biztos úr!” – hallotta, ahogy a nő könyörög. „Ne vigye el azokat a gyerekeket. Nem tudok nélkülük élni. Én – könyörgöm Önnek!”
A cikk még nem ért véget, folytatás a következő oldalon: