Simon tovább sírt, még mindig a bátyja elvesztését gyászolta, aki egyszer sem vette rossz néven, hogy elvesztette az útját. Átölelte unokaöccsét, és megígérte neki, hogy soha nem hagyja el, és mindig ott lesz, ha segítségre van szüksége.
Brian bólintott, és egy lepecsételt borítékot vett elő a zsebéből. „Apa megkért, hogy adjam oda neked ezt a borítékot, ha valaha is úgy döntesz, hogy nem hagysz árvaházban. Köszönöm, hogy úgy döntöttél, nem hagysz elmenni, Simon bácsi!” – mondta a kisfiú, és átnyújtotta a borítékot Simonnak.
Simon meglepődve úgy döntött, hogy megvárja, amíg hazaérnek, mielőtt kinyitja a borítékot. Miután sikeresen elaltatta Briant, leült a kanapéra, hogy kinyissa. Dokumentumokat és egy kézzel írt üzenetet talált benne, amin ez állt:
”Simon,
Köszönöm, testvérem. Ez többet jelent nekem, mint amit valaha is el tudnál képzelni. Mindig is hittem benned és a képességeidben. Szeretlek.”
Simon nem tudta megállni, hogy ne sírjon ismét Rettenetesen hiányzott neki a bátyja, és azt kívánta, bárcsak több időt tölthettek volna együtt, amíg még élt. Ahogy tanulmányozta a borítékban lévő papírokat, rájött, hogy az egyik Edward házának tulajdonjogát volt hivatott átruházni rá, a másik pedig Edward bankszámlájához való hozzáférésről szólt.
Simon habozás nélkül tudta már, hogy mit fog tenni a pénzzel. „Nem nyúlok a pénzedhez saját célra, testvérem. Ez a pénz Brian iskoláztatását fogja fedezni, a többit pedig neki adom, amint készen áll arra, hogy a saját útjára lépjen.” – mondta magában.
Azóta Simon rendbe hozta az életét. Jó állást kapott egy Brian iskolájának közelében lévő cégnél, és minden szükséges dokumentumot összeállított, hogy megkapja Brian felügyeleti jogát.
Simon és Brian végül legjobb barátok lettek. Nemcsak jól kijöttek egymással, de hatalmas szeretettel és tisztelettel bántak egymással.
A cikk még nem ért véget, folytatás a következő oldalon: