Tulajdonképpen így is történt, senki nem vett észre semmit, mivel üvegfújáskor nem látni az anyag valódi színét – olyankor még vörösen izzik. De a lehűlés után a mesterek igencsak meglepődtek. A szokásos, klasszikus velencei színek helyett minden tárgy, ami ebből a kemencéből származó üvegből készült, a következőképpen nézett ki:
A. Nem volt átlátszó.
B. Szép vöröses árnyalata volt.
C. Az üvegben rengeteg gyönyörű aranyszikra oldódott fel.
Tele volt milliónyi aranyporszemmel!
Ez volt a csodák csodája!
Természetesen elkezdtek kérdezősködni és nyomozni, hogy ki és mit csinált a kemencével. A kihallgatás elsősorban az inasokat érintette, mivel a tapasztalt mesterektől nem vártak ilyen baklövést. És azonnal meg is találták a tettest.
A fiú azt hitte, csoportosan fogják elverni, talán még rugdosni is, de végül megúszta. Bevallotta, hogy fogta magát, és bedobta a forgácsot a kemencébe.
Sürgősen új adag üveget töltöttek a kemencébe, és rézforgácsot dobtak bele. Az üveg tele lett aranycsillagokkal, de a színe nem változott. Ekkor a mesterek elkezdték más fémek forgácsait is az üveghez adni, amiket a műhelyben használtak. Pár nap folyamatos olvasztás után megállapították, hogy a rézforgácson kívül az üveget vas-oxiddal is „tompítani” kell.
Csak ebben az esetben vált az üvegmassza élénkvörössé, irizáló aranyszínű részecskékkel.
Ezenkívül rájöttek, hogy az aranyló üveget sokkal lassabban kell hűteni, mint a hagyományosat. Csak így lehetett előállítani az „aventurin üveget”.
Lassú hűtéskor ezek a részecskék kikristályosodnak, létrehozva azokat a villódzó csillámokat. Azonnal felismerték az új üvegben rejlő pénzkereseti lehetőséget. Női ékszereket kezdtek készíteni belőle. A mesterek ipari méretekben öntötték, fújták és hajlították a bizsukat.
A további kísérletek megmutatták, hogy ha a rézforgács mellé króm-oxidot adnak az üveghez, akkor az zöld színű lesz, ha kobalt-oxidot, akkor kék.
Az aventurin üveg készítésének titkát 200 éven át sikerült megőrizni. Ez idő alatt a mesterek az akkori mércével mérve elképesztő vagyont halmoztak fel. Mondjuk úgy: csak az aventurin üvegre kivetett, egy év alatt beszedett 10%-os adóból a Medici család képes volt trónra juttatni a saját pápájukat.
Ma az aventurin üveg gyártása nem kevésbé jövedelmező üzlet. A helyzet az, hogy az ásványboltokat elárasztották a hamis aventurinok, amelyek valójában egyszerű üvegek.
Nagyon egyszerű őket megkülönböztetni: a valódi aventurin nem olyan szép. Sajnos a hamisítvány szebbnek bizonyult, mint az igazi kő. És az ilyen „hamis” ékszerek tulajdonosai ezért nem is bánják annyira a dolgot, hiszen az üveg valóban szebb.
Kövesd új Facebook oldalunkat és értesülj további érdekes cikkekről:
