Miből áll az „angyalhaj”?
Az Iacopozzi által gyűjtött minták Giovanni Canerrihez, a Firenzei Egyetem professzorához kerültek. Munkatársaival spektrográfiai elemzést végzett rajtuk. Az eredmények meghökkentették a tudósokat. Az anyagban bórt, szilíciumot, kalciumot és magnéziumot mutattak ki. Semmiféle szerves anyagot. Engedd meg, hogy elmagyarázzam, miért is fontos ez.
Az angyalhaj megjelenésének legfőbb „népi” magyarázata a pókokhoz kapcsolódott: ősszel a fiatal pókok magasra másznak, kibocsátanak egy hosszú pókselyem fonalat (az úgynevezett „ökörnyálat”), és a szél felkapja őket. Így foglalnak el új területeket. Ez egy valós és jól ismert jelenség. A pókselyem azonban fehérje, egy összetett, aminosavakból álló szerves molekula. A firenzei mintákban viszont nyomát sem találták aminosavaknak. Egyáltalán semmit.
Szerkezetét tekintve az anyag leginkább a boroszilikát üvegre emlékeztetett. Ez az az anyag, amelyből a laboratóriumi üvegedényeket vagy a jó minőségű konyhai eszközöket készítik. Csakhogy ez egy rendkívül furcsa, instabil üveg volt, amely szemmel láthatóan bomlott le.
Később, már a 90-es években, a „Kozmopoiszk” egyesület vezetője, Vagyim Csernobrov is végzett hasonló kutatásokat. Az általuk tömegspektrométerrel végzett elemzés állítólag ritkaföldfémek, sőt, még a technécium jelenlétét is kimutatta. Ez utóbbi egy olyan elem, amely a természetben gyakorlatilag nem fordul elő, mivel radioaktív és gyorsan lebomlik.
Persze itt hagynunk kell egy megjegyzést: a „Kozmopoiszk” eredményeit ugyanis nem publikálták lektorált nemzetközi folyóiratokban, ezért a tudományos közösség nagy szkepticizmussal kezeli őket. De még ha a technéciumot figyelmen kívül is hagyjuk, az olaszok által meghatározott összetétel már önmagában is hatalmas rejtély.
Hogyan jöhetett létre a légkörben boroszilikát üvegszál, amely ráadásul még szublimációra is képes? Nem meglepő, hogy a rejtélyes anyag eredetére vonatkozóan rengeteg elmélet született. Íme néhány ezek közül:
- 1. verzió: Ufológiai. A legegyszerűbb és legnépszerűbb elmélet. Mivel az „angyalhajt” gyakran UFO-k átrepülése után észlelik, ez valószínűleg a „kipufogógázuk”, a hajtóműveik működésének mellékterméke vagy valamilyen energiaszivárgás. Kényelmes magyarázat? Igen. Bizonyítható? Nem. Ez csupán annyit tesz, hogy egy ismeretlent egy másik ismeretlennel magyarázunk.
- 2. verzió: Légköri lények. Létezett egy ilyen egzotikus hipotézis is, például Trevor Constable kutatótól. Ő azt feltételezte, hogy a légkör felső rétegeiben valamilyen óriási, amőbaszerű életformák élhetnek, az „angyalhaj” pedig ezeknek a maradványa. Csakhogy semmilyen bizonyíték nincs az ilyen életformák létezésére.
- 3. verzió: „Pele haja”. Ez már közelebb áll a tudományhoz. A „Pele haja” egy valós geológiai jelenség. Amikor a szél a folyékony lávafolyamok felett fúj, vékony szálakat húzhat ki a vulkáni üvegből. Összetételük részben hasonlít az „angyalhajéra”. De van két nagy „DE”. Először is, a „Pele haja” stabil, nem tűnik el a kezedben. Másodszor, a kialakulásához működő vulkánra van szükség. Az „angyalhaj” pedig hullott Franciaországban és az Egyesült Államokban is, több ezer kilométerre a legközelebbi vulkánoktól. Tehát ez sem illik a képbe.
- 4. verzió: Chemtrail (vegyi csíkok). Az utóbbi évtizedekben a jelenséget gyakran a „chemtrail” (vegyi csíkok) összeesküvés-elmélethez kötik. Eszerint ezek valamilyen káros anyagok, amelyeket titokban permeteznek a repülőgépekről. Az „angyalhajt” azonban már a repülőgépek megjelenése előtt több száz évvel is megfigyelték. Ráadásul egy repülőgép szokásos kondenzcsíkja csupán lecsapódott vízpára, jégkristályok, amelyek gyorsan eloszlanak.
Őszintén szólva, a meglévő hipotézisek egyike sem képes a jelenséget a maga összetettségében, érthetően megmagyarázni. Mindegyik elbukik vagy a kémiai összetételen, vagy a fizikai tulajdonságokon, vagy a megfigyelés körülményein, és a rejtély a mai napig megoldatlan.
Adott tehát egy valós, többszörösen dokumentált jelenség. Tudjuk, hogy nem pókháló. Ismerjük a hozzávetőleges kémiai összetételét – valamilyen bór és szilícium alapú, instabil üvegszál –, valamint a legfőbb tulajdonságát: a gyors eltűnésre való képességét.
Lehetséges, hogy egy ritka és még felderítetlen légköri elektro-kémiai folyamattal állunk szemben. Vagy talán valami még ennél is sokkal különösebb dologgal.
Kövesd új Facebook oldalunkat és értesülj további érdekes cikkekről:
