A helyiek félelmei
A helyiek körében az a legenda járja, hogy a kútban dzsinnek laknak. Az őslakosok ősidők óta a Pokol kapujának tartják ezt az óriási lyukat. A rossz hírnevét csak fokozta a kellemetlen „illata”. A barlangászokat azonban nem zavarták a szagok, őket a víznyelő kialakulása és természeti jellemzői érdekelték.
Tudományos következtetések
Békák, bogarak és kígyók már régóta otthonra leltek ebben a hűvös kis oázisban a sivatag közepén. Itt éltek, szaporodtak és pusztultak el, így idővel elég vastag üledékréteget hoztak létre – ennek a kora még meghatározásra vár.
Gázelemző műszerekkel sikerült megállapítani, hogy a víznyelőben az oxigénszint teljesen normális. Semmilyen mérgező anyagot nem találtak. Az ománi kutatók 3D technológiával feltérképezték a kutat, és az adatokat dokumentálták. A csapat feljegyezte a területre jellemző tektonikus mozgásokat, a mikroklímát és azokat az élőlénykolóniákat is, amelyek a kút föld alatti élővilágát alakítják.
Az újságírók arról is kérdezték a tudósokat, hogy ez a jelenség hasonlít-e ahhoz a geológiai képződményhez, amit 2013-ban a Jamal-félszigeten fedeztek fel. Chris Fogwill, a Kieli Egyetem gleccserkutató professzora szerint a két képződmény teljesen máshogy jött létre.
A jemeni kút mészkőerózió révén alakult ki, mint egy karsztos víznyelő. A savas, sós talajvíz egyszerűen kimarta a mészkövet, amitől az beomlott. Ezzel szemben a jamali képződmény egy jégképződmény pusztulása miatt jött létre.
Kövesd új Facebook oldalunkat és értesülj további érdekes cikkekről:
