A történelem néha kissé elfogult.
Hitler egy bunkerben halt meg, amikor a világ felelősségre vonta bűneiért, de II. Lipót luxusban élt egészen az utolsó lélegzetvételéig. Halála után pedig szobrokat emeltek neki.
Amikor Adolf Hitler neve elhangzik, a világ rögtön a holokauszt borzalmaira emlékszik. De amikor II. Lipót nevét említik, az embereknek arcizma se rezdül.
Miért?
Talán azért, mert Hitler áldozatai fehérek voltak, Lipót áldozatai pedig feketék. Több mint 10 millió emberéletet követelt Lipót kongói rémuralma, története mégis gyakran feledésbe merül.
Ez nem véletlen – ez szándékos kitörlés.
A történelem megválogatja, melyik fájdalom számít, és túl gyakran megfeledkezik azok szenvedéséről, akiknek nincs elég nagy hangjuk.
Mi lenne, ha azt mondanám neked, hogy az az ember, aki több embert ölt meg, mint Hitler, szinte teljesen ismeretlen?
Valószínűleg sokkal kevesebbet tudsz róla, mint Hitlerről.
Egy király, aki vérre és kegyetlenségre építette birodalmát, mégis a történelem sötét lapjain rejtőzik.
Ez II. Lipót története – az emberé, aki több embert ölt meg, mint Adolf Hitler.
Az 1835-ben született II. Lipót egy semmihez sem fogható király volt. Nem csupán Belgium uralkodója volt – egy egész ország teljhatalmú tulajdonosa, egy személyes birodalom Afrika szívében.
Létrehozta a Kongói Szabadállamot – egy elképzelhetetlen gazdagságú földet, de rettenetes áron. Uralkodása alatt kb. 10 millió kongói embert öltek meg, éheztettek vagy kínoztak halálra, hogy kielégítsék kapzsiságát. És több mint két évtizeden át a világ szemet hunyt efelett.
Abban az időben Kongó egy megtévesztésre, kegyetlenségre és emberi szenvedésre épült birodalom volt. Míg Európa az úgynevezett „civilizációt” élvezte, Afrikában egy ember átírta a kizsákmányolás szabályait.
Hódításait jótékonysági cselekedeteknek álcázta, és a világ hitt neki, vagy legalábbis inkább figyelmen kívül hagyta az igazságot.
De a filantrópia álarca mögött Kongóban elképzelhetetlen rémálom bontakozott ki.
II. Lipót története nem csupán egy király története. Ez egy sötét örökség elbeszélése, amely mindmáig kísérti Kongót. Az emberiség történetének egyik leghalálosabb népirtása elfeledett áldozatairól szól. És itt az ideje, hogy végre emlékezzünk rájuk.
II. Lipót 1865-ben lett Belgium királya, de valódi ambíciói messze túlmutattak hazája határain.
Először megpróbálta megvásárolni a Fülöp-szigeteket, amely spanyol gyarmat volt, de Spanyolország nem adta el neki.
Miközben az európai hatalmak versengtek a gyarmatokért, Lipót lehetőséget látott Kongóban – egy lehetőséget, amely elképzelhetetlen gazdagságot hozott volna neki.
Eladta a világnak Afrika „civilizálásának” ötletét, megígérve, hogy fényt visz a sötétségbe.
Filantrópként tüntette fel magát, azt állítva, hogy oktatást, orvostudományt és civilizációt visz Kongóba. De valódi szándékai sokkal sötétebbek voltak.
Lipót nemes ügyként tüntette fel Kongót, és létrehozta a Nemzetközi Afrika Társaságot.
Meggyőzte a világ vezetőit, hogy a kongóiaknak szükségük van az ő gyámságára, és a megmentésük tőle függ.
Megszerezte jóváhagyásukat, és 1885-ben létrejött a Kongói Szabadállam.
A cikk folytatódik – görgess le és kattints a “Következő oldal” gombra!
Kövesd új Facebook oldalunkat és értesülj további érdekes cikkekről:
