Lipót kongói uralkodása maga volt a pokol.
A kongóiakat embertelen munkára kényszerítették, kaucsukot termeltek ki borzalmas körülmények között.
Ha nem teljesítették a normát, megbüntették őket – levágott kezeket mutogattak trófeaként, emlékeztetve az embereket az engedetlenség árára.
A kezeket pedig nem véletlenül vágták le – azért tették, hogy ne pazarolják a golyókat.
Nőket és gyerekeket ejtettek túszul, hogy a férfiak ne álljanak ellen. Bárkit, aki ellenállni mert, kegyetlenül megbüntettek. Kongó egy gigantikus ültetvénnyé vált, amelyet rabszolgamunkára és félelemre építettek.
Férfiakat, nőket és gyerekeket változtattak rabszolgákká, kínoztak és öltek meg a kaucsuknormák be nem tartása miatt. Egész falvakat pusztítottak el a profit hajszolása közben. Uralkodása annyira kegyetlen volt, hogy még azok az európai vezetők is elítélték őt, akik egyébként maguk is kegyetlenül kizsákmányolták Afrikát.
Több mint 10 millió élet veszett oda ebben a rémálomban.
Népirtás, amely a nemzetközi közösség szeme láttára történt, miközben Lipótot nagylelkű uralkodóként dicsőítették. Képzeld csak el, ha a Nyugat jóváhagyta volna Hitler zsidóellenes gyilkosságait, és ezért még dicsőítette is volna őt.
Az atrocitások annyira borzalmasak voltak, hogy George Washington Williams afroamerikai újságíró „a rabszolgaság legszörnyűbb rendszerének” nevezte őket. Ahogy az áldozatok száma nőtt, Lipót hatalma Kongó felett gyengülni kezdett.
1904-ben a borzalmakról szóló információk kiszivárogtak a sajtóba, és nemzetközi botrányt okoztak.
Edmund Dene Morel brit újságíró észrevette, hogy a Kongóból induló hajók elefántcsonttal és kaucsukkal voltak megrakva, de a visszatérő hajók nem árukat, hanem fegyvereket és láncokat szállítottak.
Újságírók, aktivisták és misszionáriusok kockáztatták az életüket, hogy felfedjék az igazságot.
De miért tartott ilyen sokáig a világnak, hogy cselekedjen?
Az akkori politikai és gazdasági érdekek miatt. Lipót gondosan építette kapcsolatait a sajtóval és a külföldi diplomatákkal.
Birodalma azonban nem tarthatott örökké. 1908-ban a belga kormány kénytelen volt átvenni Kongó irányítását, véget vetve Lipót uralkodásának.
Ennek ellenére a kizsákmányolás folytatódott.
De már túl késő volt.
A pusztító örökség kitörölhetetlen nyomot hagyott Kongóban, amely mind a mai napig érezhető.
2020-ban az ENSZ egyik munkacsoportja felszólította Belgiumot, hogy kérjen bocsánatot az elkövetett atrocitásokért, de az akkori miniszterelnök, Charles Michel, ezt elutasította, csupán sajnálatát fejezte ki.
II. Lipót tettei közvetlenül összefüggésbe hozhatók a modern Belgium virágzásával, ugyanakkor a Kongói Demokratikus Köztársaság nyomorával és instabilitásával.
Belgium gazdagsága jelentősen megnőtt a kongói kaucsuknak és elefántcsontnak köszönhetően, miközben a Kongói Demokratikus Köztársaság mindmáig a gyarmati kizsákmányolás következményeivel küzd.
II. Lipót története egy borzalmas, de tanulságos történet, amit nem szabad elfelejtenünk. A múltat nem tudjuk megváltoztatni, de a jövőt alakíthatjuk.
Kövesd új Facebook oldalunkat és értesülj további érdekes cikkekről:
