De ne gondold, hogy ez a masszív páncél egy lomha, ügyetlen teremtménnyé változtatta a halat. A páncél amellett, hogy erős, mégis könnyű maradt, így nem akadályozza a mozgást.
Egyetlen erőteljes rándítás, és a páncéloshal máris a hatalmas állkapcsával megragad egy figyelmetlen áldozatot. Nem csak halak kerülhetnek a gyomrába: madarak, teknősök, emlősök – bárki lehet a következő fogás!
Az ilyen típusú pikkelyeket ganoid pikkelyeknek nevezik. Nem csak az aligátorhalaknál találhatók meg, hanem néhány más halfajnál is, mint például a csukáknál, a tokféléknél és a lapátorrú halaknál. De csak a mi hősünknél olyan vastag, hogy egy késszúrás sem képes áthatolni rajta!
A páncélt érő ütésektől szikrák hullanak, mintha csak egy kőbe vagy egy vasdarabba vágnál a késsel. A páncéloscsukák páncélja annyira erős, hogy a helyiek soha nem is próbálták meg szigonnyal vagy más hegyes eszközzel levadászni őket – egyszerűen értelmetlen lett volna.
Viszont ha már fegyverrel nem lehet legyőzni az aligátorhalat, akkor talán érdemes lehet magából belőle fegyvert készíteni! Mielőtt az európaiak megérkeztek a kontinensre, a hegyes ganoid pikkelyeket előszeretettel használták nyílhegyként, dárda- és lándzsahegyként.
Persze praktikum szempontjából nem vették fel a versenyt az acéllal, viszont az elkészítésükhöz nem kellett bányákba ereszkedni és vasat bányászni.
Egyébként a pikkelyek iránti kereslet nem igazán befolyásolta a faj egyedszámát. Naivitás lenne azt gondolni, hogy az emberek könnyen elbánnak egy olyan hallal, amelyet a természet maga sem tudott kiirtani több mint 100 millió év alatt! Úgy tűnik, a biológiai fegyvertárában van valami mindenféle fenyegetés ellen.
Jön a száraz évszak, és kiszárad minden tó és folyó? Semmi gond, a páncéloshal elvonul a folyótorkolatokba, átköltözik az édesvízből a brakkvízbe. Kevés az oxigén a zavaros, meleg mocsárban? Nem akadály! A páncéloshal a légkörből nyer levegőt.
Egy speciális szelepen keresztül a levegő egy vérerekkel átszőtt légzsákba jut. Innen az oxigén szinte ugyanúgy szívódik fel a szervezetébe, mint nálunk a tüdőből! Még az újszülött páncéloshalakat sem bántja senki! A nőstény akár 150 000 ikrát is lerakhat, de egyet sem fognak megenni – a lerakott ikrák ugyanis mérgezőek.
Egyébként be kell ismernünk, hogy a modern emberiség végül megnyerte a csatát ezzel az ősi hallal szemben. A mississippi aligátorhalak történelmi elterjedési területének jelentős része ugyanis lakhatatlanná vált az élőhelyek pusztulása miatt. De a halak elegánsan megoldották a helyzetet: meghódították Kínát! Ma az aligátorhalak a Kínai Népköztársaság hét tartományában élnek, és a hatóságok sem tudják őket onnan elűzni.
Mit mondjak, még a halál is vonakodva viszi el a páncéloshalakat! Az átlagos élettartamuk 50 és 75 év között van, de egyes példányok akár 95 évig is élhetnek! Úgy tűnik, még a Kaszásnak is meggyűlik a baja a vastag páncéljukkal…
Kövesd új Facebook oldalunkat és értesülj további érdekes cikkekről:
