Észrevetted már, hogy egyes emberek mintha szinte természetfeletti befolyást gyakorolnának a környezetükre anélkül, hogy egy szót is szólnának?
Nem kiabálnak, nem könyörögnek, és nem követelnek figyelmet – egyszerűen visszavonulnak. És ebben a visszavonulásban valami megmozdul. Az energia megváltozik. Az emberek elkezdenek kérdezősködni, hajszolni őket, és megérzik a hiányuk súlyát.
Most képzeld el, mi lenne, ha te is ugyanezt tennéd. Mi lenne, ha többé nem reagálnál azonnal minden provokációra, ha az automatikus válaszok helyett a csendet választanád, és a kirobbanás helyett inkább visszavonulnál?
Mi történne?
A válasz egy alapvető pszichológiai igazságban rejlik: Amikor megszűnsz mindig rendelkezésre állni – érzelmileg, fizikailag, pszichológiailag – a téged körülvevő világ válságba sodródik.
Az emberek hozzászoktak, hogy a reakcióidon, impulzusaidon és kiszámíthatóságodon keresztül irányítsanak téged. De abban a pillanatban, ahogy visszavonulsz, a játszma megváltozik. Akik azt hitték, ismernek, rájönnek, hogy valójában sosem ismertek igazán.
Carl Jung egyszer azt mondta: „Minden, ami másokban irritál minket, elvezethet önmagunk jobb megértéséhez.”
- Amikor elérhetetlenné válsz, ki esik pánikba?
- Ki lesz ingerült?
- Ki próbál provokálni, csak hogy reakciót váltson ki belőled?
A válasz többet árul el róluk, mint rólad – és leleplezi, mennyire mélyen manipuláltak téged, anélkül, hogy észrevetted volna.
Az elérhetőség illúziója
Gyerekkorunktól fogva arra kondicionálnak minket, hogy azt higgyük, az értékünk abban rejlik, mennyire állunk mások rendelkezésére. Arra tanítanak, hogy gyorsan reagáljunk, hogy mások kedvében járjunk, hogy akkor is igent mondjunk, amikor valójában nemet szeretnénk. De ez a túlzott rendelkezésre állás nem erény – hanem börtön.
Amikor mindig rendelkezésre állsz, kiszámíthatóvá válsz. A kiszámíthatóság pedig eszközzé tesz. Az emberek érzelmi vészgombként használnak téged: akkor nyomnak meg, amikor figyelemre, megerősítésre vagy figyelemelterelésre van szükségük, aztán eldobnak, mihelyt már nem vagy hasznos a számukra.
Abban az illúzióban vergődsz, hogy ha mindig mindenki számára jelen vagy, akkor valaki majd igazán jelen lesz érted is. Pedig ez nem így működik.
Jung beszélt a perszónáról – az álarcról, amelyet azért viselünk, hogy elfogadjanak, szeressenek és elismerjenek minket. Ez az álarc tesz téged túlságosan is rendelkezésre állóvá.
Azt mondod: „Jól vagyok”, miközben fuldokolsz. Azonnal válaszolsz az üzenetekre, még akkor is, ha kimerült vagy.
Magyarázkodsz, mentegetőzöl és védekezel, mintha tartoznál a világnak valamivel. De minél inkább mások színpadának középpontjába helyezed magad, annál inkább eltűnsz a sajátodéról.
A folyamatos rendelkezésre állás az önfeladás egyik alattomos formája. Ez egy álcázott módja annak, hogy jóváhagyást keress, elkerüld az elutasítást, és irányítsd, hogyan észlelnek téged mások. De ennek az irányításnak ára van: a nyugalmad, az energiád és végső soron az identitásod.
Az energiaháztartás
Jung a pszichét egy energiarendszernek tekintette. Minden gondolat, érzelem és cselekedet pszichés energiát emészt fel. A kritikus kérdés ez: Te választod meg, hová irányítod az energiádat, vagy a világ dönt helyetted?
Minden alkalommal, amikor impulzívan reagálsz, energiát pazarolsz. Amikor alaptalan kritikával szemben védekezel, értelmetlen vitákba bonyolódsz, vagy megpróbálsz azok kedvében járni, akik nem értékelnek téged, a belső erődet olyasmire használod el, ami nem táplál.
Jung így figyelmeztetett: „Aminek ellenállsz, az tovább él.” Minél többet reagálsz, annál inkább mérgező dinamikákhoz kötöd magad. Az érzelmileg kimerült emberek nem gyengék – csupán rosszul vannak irányítva az energiáik. És amikor kimerült vagy, sebezhetővé válsz. A manipulatív egyének ezt megérzik. Észreveszik, hogy nem őrzöd az energiádat, hogy mindenre reagálsz, és ki is használják ezt.
Az egészséges psziché takarékoskodik az energiával. Tudja, mikor kell nemet mondania bűntudat nélkül, mikor kell csendben maradnia anélkül, hogy gyávának érezné magát, és mikor kell figyelnie, mielőtt cselekszik.
Az igazi erő nem a reagálásban rejlik, hanem annak megválasztásában, hogy mikor és hogyan kapcsolódsz be egy helyzetbe.
A cikk folytatódik – görgess le és kattints a „Következő oldal” gombra!
Kövesd új Facebook oldalunkat és értesülj további érdekes cikkekről:
