Percekkel a kamera felszerelése után a nappaliban ült, és nézte az élő felvételt. Egész nap semmi szokatlan nem történt. Azt mutatta, ahogy bemegy etetni és játszani vele, majd utána távozik.
Amikor azonban este 8 órakor megnézte a képet, sokkhatás futott át rajta. Egy árnyékot látott Leo szobájában – úgy tűnt, mintha valaki megközelítette volna a kiságyát, beletett valamit, és egyszerűen eltűnt.
Katie odarohant Leo szobájába, és észrevette, hogy az egyik ablak nyitva van. Karon ragadta Leót, és meglátta a játékot, amit a betolakodó a kiságyára tett. Rájött, hogy mégsem őrült meg, és hogy valaki valóban betört a házukba, és játékokat hagyott Leónak, ezért kívülről bezárta az ajtaját, még mindig reszketve.
Másnap reggel az első dolga az volt, hogy elment a rendőrségre, és benyújtotta a történtekről készült videofelvételt. A zsaruk azt tanácsolták neki, hogy az ajtókat és az ablakokat tartsa zárva, és ő ezt meg is tette. Aznap este azonban furcsa zajt hallott Leo szobájából.
Könnyű léptekkel az ajtóhoz lépett, és a fülét az ajtónak támasztotta. Hallotta, hogy a redőnyöket mozgatják. A betolakodó az ablakon keresztül próbált bejutni? Katie reszketett a félelemtől.
Gyorsan felkapta a telefonját, és tárcsázta a 911-et. Szerencsére egy egység éppen akkor járőrözött a szomszédságában, így a rendőrök perceken belül a házához értek, és rajtakapták a férfit, aki Leo kiságyának támasztva állt, és egy plüssállatot szorongatott.
„Kezeket fel! Azonnal! És forduljon meg!” – kiabált rá az egyik rendőr.
„Ó, istenem! Ki maga?” Katie rémülten felkiáltott, miközben Leót szorongatta a karjában.
A férfi elejtette a játékot a markából, és sírni kezdett. „Én – én nem vagyok tolvaj. Csak a fiamhoz jöttem.”
Katie értetlenül nézett rá. „A fiához?”
„A baba, akit a kezedben tartasz… ő a fiam. Én vagyok az apja. Istenre esküszöm, nem hazudok!”
A cikk még nem ért véget, folytatás a következő oldalon:
Kövesd új Facebook oldalunkat és értesülj további érdekes cikkekről:
