Weathers addigra már a kimerültségtől, a kihűléstől és a magaslati betegségtől hallucinált. Furcsa, érthetetlen mondatokat kiabált, majd egy hófúvásban esett és eszméletét vesztette.
A csoport megmaradt tagjai nem mentették meg, mert halottnak hitték. Ráadásul az is épp elég megterhelő volt számukra, hogy magukat mentsék és valahogy kikeveredjenek ebből a havas pokolból.
De néha történnek csodák. Beck Weathers felébredt! Nagy nehezen feltápászkodott a hófúvásban, és egyedül leereszkedett. Ez még egy egészséges ember számára sem lett volna könnyű feladat.
Weathers majdnem egész éjszaka arccal a hóban feküdt. Az arca és a végtagjai megfeketedtek a fagyástól. De a lényeg, hogy túlélte! Hogy hogyan talált magában erőt ilyen extrém körülmények között, az örökre rejtély marad. Ráadásul Beck egy elég tapasztalatlan hegymászó is volt, és nála sokkal tapasztaltabb és fizikailag erősebb társai haltak meg mellette.
Engem kicsit erre a Terminátor jelenetre emlékeztet. Emlékszel, amikor bekapcsolt a tartalék áramforrása?
De a szerencsétlen férfi kalandja ezzel még nem ért véget. Amikor a társai meglátták a fagyás szörnyű nyomait, gyakorlatilag elküldték a sátrába meghalni, mivel nem is számítottak rá, hogy Beck túlélheti az éjszakát.
Weatherst másodszor is sorsára hagyták.
A hegymászók visszaemlékezései szerint Weathers fagyási sérülései tapintásra olyanok voltak, mintha a bőre porcelánból készült volna.
Adtak neki enni és inni, de fizikailag nem tudta elfogyasztani azokat. Becket még csak rendesen be sem takarták. A hegymászók inkább a többi sérült ellátásával foglalkoztak, akiknek nagyobb esélyük volt a túlélésre.
Weathers hallucinált, segítségért kiáltott, inni kért, és még egy takarót. De a hóvihar miatt senki sem hallotta a kiáltásait. Pedig sok ember volt körülötte.
Reggel a hegymászók meglepődtek, hogy Weathers még mindig életben van. Segítettek neki lejutni az alsó táborba, ahonnan helikopterrel evakuálták. Amputálni kellett a kezét és a lábujjai egy részét. Az orrát is amputálni kellett. Később az orrát rekonstruálták a homlokából és a füléből vett szövetekkel.
Beck Weathers a mai napig él, nemrég töltötte be a 78. életévét. A szörnyű utazásról, ami miatt elvesztette a kezeit, egyáltalán nem bánkódik. Arra a szerencsétlen napra úgy emlékszik vissza, mint a második születésnapjára.
Kiadta önéletrajzát, és ez a történet híressé tette őt.
Engem személy szerint szintén nagyon inspirált a története. Ez az ember minden szörnyű megpróbáltatás ellenére túlélte a halált. Jó emlékeztető ez arra, hogy a szervezetünkben hatalmas potenciál rejtőzik, amit gyakran alábecsülünk. A lényeg, hogy soha ne add fel!
Kövesd új Facebook oldalunkat és értesülj további érdekes cikkekről:
