Látta, hogy a nő bármit is vett magához, azt egy régi dobozba öntötte a földön, majd berohant a helyiségbe. Miután leparkolt a kocsijával, Michael kiszállt, hogy utánanézzen, és apró „nyávogást” hallott a kartondobozból.
Egy kiscica volt, és felfalta az ételt, amit a nő hozott neki. „Milyen kedves gesztus…” – suttogta magában, és eszébe jutott a nő gyengéd tekintete. „Figyelemre méltó embernek kell lennie ahhoz, hogy egy ilyen védtelen teremtményről gondoskodjon.”
És ekkor támadt Michaelnek egy ötlete. Visszasietett az autójához, és hazament átöltözni.
April a hátsó ajtón keresztül lépett ki az étteremből, ahogy az elmúlt napokban is tette. Valaki elhagyott egy cicát egy dobozban, és a nő megetette az aznapi maradékokkal. Remélhetőleg még senki sem fedezte fel.
Éppen költözött, és a cicát még nem tudta magával vinni. De szeretett biztonságban lenni abban a dobozban, ezért úgy tervezte, hogy hamarosan elhozza az új lakásba. Egyelőre a maradék is megteszi.
De amikor aznap másodszor is kiment, a cica sehol sem volt. „Ó, ne! Cica, cica, cica!” – kezdte kiabálni April, és körülnézett.
Hirtelen meglátta az apró cicát egy szegényes ruházatú, kapucnis pulóvert viselő férfi karjaiban.
„Szia, te ott! Ez a te cicád?” – kérdezte a férfi kedves mosollyal.
„Gyakorlatilag nem. Néhány napja találtam, és titokban etettem. Ne mondd el a főnökömnek!” – nevetett April, és megsimogatta a férfi kezében lévő cicát.
„Azt hiszem, egy kis ölelést is akart” – tette hozzá a férfi.
„Igen, azt tervezem, hogy hamarosan hazaviszem. De most éppen új lakásba költözöm. Ki kellett hagynom a főiskolát, hogy segítsek anyámnak, és most, hogy elment… Sajnálom. Elkalandoztam. Egyébként April vagyok!” – mondta a lány.
„Michael. Örülök, hogy megismerhetlek!” – felelte, és bámulta a nőt, akinek látszólag aranyból volt a szíve, bár csak néhány alapvető dolgot tudott róla.
„Nos, adjunk ennek a cicának valami ennivalót.” – jelentette ki April, kikapta az állatot a kezéből, és visszatette a dobozba, hogy az ehessen egy kis maradék tonhalat.
Egy darabig nézték a cicát, amíg April fel nem állt. „Figyelj, te nem vagy éhes? Hozhatok neked valamit…” – ajánlotta fel vigyorogva.
A cikk még nem ért véget, folytatás a következő oldalon:
Kövesd új Facebook oldalunkat és értesülj további érdekes cikkekről:
