Egy idős férfi besétál egy idősek otthonába, hogy magához kérje középiskolai szerelmét, akit ötvenöt éve nem látott, és végre megkérje, hogy legyen a felesége.
Évtizedekkel később Ted Jennings úgy tekint vissza erre az estére, mint élete legtökéletesebb pillanatára. Tizenhét évesen úgy tűnt, hogy minden, amiről valaha is álmodott, elérhető közelségbe került.
Éppen kedvenc filmjét („Some Like It Hot”) nézte kedvenc lányával (Lucy Perkins), és banános turmixot kortyolgatott, miközben popcornt majszolt. Átkarolta Lucy vállát, és megszorította, miközben a képernyőn Marylin Monroe Tony Curtisre duzzogott.
„Sokkal szebb vagy, mint Marylin, Lucy” – mondta.
Lucy kuncogott, és megpaskolta a férfi kezét. „Csak el akarod lopni a popcornt, Ted Jennings!” – kiáltotta. „Szebb, mint Marylin!”
„Hát, az vagy!” Ted komolyan mondta. „Én nem kérném meg Marylin kezét, de téged megkérlek!” Ted a zsebébe nyúlt, és előhúzott egy szép, régimódi gyűrűt. „Ezt a nagymamámtól, Esthertől kaptam. Azt mondta, a jövendőbelimnek szánja.
„Gondolom, ez te vagy – ha engem akarsz?”
Lucy mosolygott és elpirult, egyszerre nevetett és sírt; Ted pedig épp a gyűrűt próbálta az ujjára húzni, amely teljesen ragacsos volt a popcorntól kapott vajtól, amikor az anyja belépett.
„Mi folyik itt?” – kiáltott fel. „Mit csinálsz az anyám gyűrűjével, Theodore?”
Ted elpirult. Az előbb még felnőtt férfinak érezte magát, aki biztos volt magában és abban, hogy mit akar. Most megint kisfiú volt, aki dadogva magyarázkodott. „Esther nagymamától kaptam, az enyém…”
„Nem azért, hogy valami kis csitrinek adjam a rossz oldalról!” Mrs. Jennings felsikoltott. „Add ide nekem!” Lucy sírva fakadt, és Mrs. Jennings lángoló szemei alatt küzdött, hogy levegye az ujjáról a gyűrűt.
A cikk még nem ért véget, folytatás a következő oldalon:
Kövesd új Facebook oldalunkat és értesülj további érdekes cikkekről:
