Maga az indián rojt egyben a világ legősibb módja is volt annak, hogy a ruhadarabokat egymáshoz erősítsék, a varratok megtartásának legősibb módja. Valószínűleg már a cro-magnoniaknál sem vágták le a ruhát összetartó bőrdarabkákat, hanem összecsavarták és hagyták lógni, így hozva létre azt a híres rojt-hatást.
- A rojt esőben is segített a viselőjének: a bőrrojtokon gyorsabban folyt le a víz, így maga a ruha jóval szárazabb maradt. A mokaszinokon lévő rojt szinte kefeként segített eltüntetni a nyomokat, megnehezítette az indián láb- és lábbelinyomainak felismerését.
Egy igazi indián gyorsan letéphetett egy darab rojtot, hogy felhasználja: megjavítsa vele a személyes tárgyait, a mokaszintól kezdve a tomahawk rögzítéséig. Vagy akár egyszerűen bekötözzön egy sebet, elállítsa a vérzést. Ez tehát egyfajta ősi indián „mindenes” eszköz volt – ragasztószalag, gyorskötöző és sebtapasz egyben.
- A rojt egyfajta álcázó szerepet is betöltött: remekül elmossa a körvonalakat, különösen rossz időben vagy szürkületkor. Ettől a harcos kicsit nagyobbnak tűnt, és így egy kicsit ijesztőbbnek is az ellenség szemében. Egy nagy bölény rossz látása miatt akár veszélytelen kisállatnak is nézhette az indián vadászt, és közelebb engedhette magához.
A rojt egyfajta szimbólumnyelvként is szolgált az indiánok számára. Jellegzetes mintázata alapján egy másik törzsből származó ember könnyen megérthette, ki áll előtte, milyen nemzetséghez, törzshöz tartozik, milyen a rangja. Még akkor is, ha egyébként nem beszéltek egy nyelvet.
Kövesd új Facebook oldalunkat és értesülj további érdekes cikkekről:
