A férfiak nehezen képesek feldolgozni ennek a törvénynek a következményeit.
Az állatvilágban gyakran a nőstény, és nem a hím diktálja a „családalapítás” feltételeit. Ha a nőstény nem lát előnyt a hímmel való kapcsolatban, akkor egyszerűen nem jön létre köztük „kapcsolat”.
Biztosan nem újdonság számodra, hogy ugyanez a kapcsolatépítési elv gyakran érvényesül a modern emberi kapcsolatokban is, ahogy azt Robert Briffault – angol sebész, antropológus és író – is megfigyelte.
A nők, mint tudjuk, kizárólagos vétójoggal rendelkeznek a párválasztás során. Ők hagyják jóvá vagy utasítják el a férfiak udvarlását, így ők a döntőbírók. Robert Briffault ezt a nyilvánvaló igazságot azzal egészíti ki, hogy még a legegyszerűbb romantikus kapcsolatok is a nők általi alapos költség-haszon elemzésen alapulnak.
De miért van ilyen erős pszichológiai hatása a férfiakra a „Briffault-törvény”-nek?
Fontos tisztázni:
Nem azt mondjuk, hogy a „Briffault-törvényt” abszolút igazságként kell kezelni, de nem is utasítjuk el, mondván, hogy kitaláció. Ez a koncepció egy érdekes nézőpontot kínál, ami elgondolkodtató és vitára sarkallhat.
Hogyan működik a „Briffault-törvény”?
A vadonban szabad szemmel is látható ennek a törvénynek a működése. A hím madarak színes tollakat bontanak, táncolnak, vagy bonyolult fészkeket építenek, hogy megmutassák vonzerejüket a szaporodáshoz. Egyes állatfajok a nőstények figyelméért harcolnak, erőt és dominanciát demonstrálva. A nőstény pedig értékeli ezeket az erőfeszítéseket, és döntést hoz, hogy érdemes-e a hímmel párba állnia.
Robert Briffault szerint ahhoz, hogy a nőstény fenntartsa a kapcsolatot a hímmel, stabil hasznot kell látnia benne. Ha a várakozásai nem teljesülnek (például a hím elveszíti erejét, megbetegszik, vagy cselekvőképtelenné válik), akkor elhagyja őt, és új partnert keres.
Briffault szerint ez az elv az emberi kapcsolatokra is érvényes.
A törvény két kulcsfontosságú következménye:
1. A kapcsolatok nem garantálják az állandóságot.
Még ha egy nő hosszú ideig hasznot is húzott a férfival való kapcsolatából, ez nem garantálja a kapcsolat folytatását. Például egy férfi kezdetben kielégíti a nő érzelmi szükségleteit. Idővel azonban kevésbé lesz figyelmes, a munkába temetkezik, és az érzelmi közelség meggyengül közöttük. Ilyen helyzetben a nő dönthet úgy, hogy megszakítja a kapcsolatot a közös múlt ellenére, mert a férfi már nem hoz „hasznot”, azaz nem adja meg neki azt, amiért eredetileg őt választotta.
2. A nők ígéretei nem mindig tartósak.
Ha egy nő bizonyos előnyökért cserébe beleegyezik a kapcsolatba, az ígéretei érvényüket veszíthetik, amint megkapja ezeket az előnyöket. Klasszikus példa: a nő azt ígéri, hogy később komolyabb szintre léphet a kapcsolatuk, ha a férfi „kiérdemli ezt”. De amint a férfi kielégíti a nő bizonyos igényeit, a nőben új igények keletkeznek, és elveszíti az érdeklődését az adott férfi iránt.
Miért rombolja le pszichológiailag a férfiakat a „Briffault-törvény”?
A férfiak számára a komoly kapcsolat gyakran egy megfontolt lépés, ami nem hoz jelentős gazdasági vagy társadalmi előnyöket. Épp ellenkezőleg, gyakran feláldozzák a karrierjüket, a pénzüket és a személyes szabadságukat a nőért.
A férfiak igyekeznek a párjuk kedvében járni, anélkül hogy azonnali viszonzást várnának. Ez az önfeláldozás azonban gyakran elismerés nélkül marad. Erre példa az a gyakori helyzet, amikor a nős férfiak a „kettős mércéről” viccelődnek: „ami az enyém, az a miénk, ami az övé, az az övé”.
A cikk folytatódik – görgess le és kattints a „Következő oldal” gombra!
Kövesd új Facebook oldalunkat és értesülj további érdekes cikkekről:
