A férfi azt gondolhatja, hogy a sok éves támogatása és törődése biztosítja számára a nő hűségét a jövőben. A valóság azonban gyakran más: ha a nő már nem lát hasznot a partnerében, egyszerűen elhagyja.
Ez ilyen egyszerű.
Ráadásul ezt a viselkedést ritkán ítéli el a környezete, sőt, a közeli barátnők néha még bátorítják is, mivel minden nő hasonló elvek alapján gondolkodik.
A férfiak a történelem során az emberiség fő áldozataiként szerepeltek.
Ők vállalták a legnehezebb és legveszélyesebb feladatokat, amelyeket kevesen voltak hajlandóak elvégezni, de amelyek létfontosságúak is voltak egyben: nehéz és kockázatos munkakörökben dolgoztak, katonai szolgálatot teljesítettek, sikerre törekedtek, hogy vonzóvá váljanak a nők szemében, és kiérdemeljék a házasság és a család jogát. Mindeközben folyamatosan fejlődniük kell, hogy méltó partnerek maradjanak.
A szerelmes férfi gyakran hajlandó mindent feláldozni egy nőért és a gyermekeiért. Ez a viselkedés a mélyen gyökerező kenyérkereső és védelmező ösztönből fakad. Ez a férfi ösztön azonban gyakran a nők kizsákmányolásának tárgyává válik.
A „Briffault-törvény” szemszögéből nézve sok nő a férfit munkaerőnek tekinti, amelynek kötelessége anyagilag és érzelmileg szolgálni a partnerét.
A nő élvezheti a férfi munkájának gyümölcsét, miközben elveszíti iránta a vonzalmát, rejtett elégedetlenséget vagy akár megvetést érez, ha a férfi hirtelen nem teljesíti az igényeit, vagy egyszerűen megbetegszik, elveszíti a munkáját, stb.
A férfi pedig, aki azt hiszi, hogy a kitartása és a munkája tiszteletet és szeretetet érdemel, gyakran a kegyetlen valósággal szembesül: ezek az erőfeszítések nem garantálnak semmit a jövőbeni kapcsolatokban vagy a házasságban.
Természetesen ez a nézőpont nem vonatkozik minden nőre, és mindig vannak kivételek. Azonban ez a viselkedés egy meglehetősen gyakori tendencia, amellyel sokan személyesen is találkoztak, vagy másoknál figyeltek meg.
Például, amikor egy nő elkezd többet keresni, mint a partnere, vagy úgy érzi, hogy a férfi gyengévé vált, és valamiben alulmarad vele szemben, az gyakran megváltoztatja a hozzáállását. A tudatában elkezd kialakulni a gondolat, hogy ez a férfi „nem elég jó”, nem elég domináns és férfias számára. Ez a következtetés önmagában képes elpusztítani a szerelmet, ami (ha) valaha létezett, vagy erősnek tűnt.
Ez a dinamika megmagyarázza, hogy az anyagi sikereket elért nők miért választanak ritkán alacsonyabb státuszú férfit. Egyszerűen biológiailag képtelenek vonzódni egy náluk kevésbé sikeres férfihoz. Ugyanakkor a gazdag férfiak gyakran létesítenek kapcsolatot olyan nőkkel, akik társadalmilag vagy gazdaságilag jóval alattuk állnak.
A női szerelem, bármilyen pragmatikus vagy feltételes is, nagyrészt a hatalom és a férfi értékteremtő képességének tiszteletén alapul. Ez az alap, amely nélkül az érzések gyakran elhalványulnak. A csökkenő határhaszon közgazdasági elmélet kimondja, hogy minden újabb termékegységgel annak értéke fokozatosan csökken a fogyasztó számára.
A férfiak és nők közötti kapcsolatokban is megfigyelhető valami hasonló: amikor a férfit már nem tekintik értékforrásnak – legyen az anyagi, érzelmi vagy romantikus –, a jelentősége csökken a partnere szemében.
Sok férfi (gyakran több évtized házasság után) szembesül ennek fájdalmas felismerésével, amikor az álmai nőjéért hozott összes áldozat után rájön, hogy az érzései elhalványultak, és a nő úgy döntött, hogy elhagyja. Ez az érzelmi trauma gyakran pusztító, hiszen a férfi őszintén hiheti, hogy a szerelme, az erőfeszítései és a hűsége elég a kapcsolat fenntartásához.
A statisztikák alátámasztják a probléma nagyságát: 100 házasságból több mint 70 válással végződik, és az esetek többségében a nők kezdeményezik a szakítást (ez a hivatalos statisztika).
Amint a férfi „értéktelenné” válik a partnere szemében, a kapcsolat megszűnésének valószínűsége jelentősen megnő. Ez az a bizonyos „Briffault-törvény”, ami pszichológiailag tönkreteszi a férfiak 90%-át.
Kövesd új Facebook oldalunkat és értesülj további érdekes cikkekről:
