Nos, mondd meg, kérlek, hogyan kerülhetett egy gladiátor-rabszolga vagy akár egy önkéntes-gladiátor egy római közfürdőbe – egy grandiózus építménybe, ahol a mosás, a masszázs és a szőrtelenítés mellett sportolni lehetett, könyvtárba járni, illetve politikai vagy egyéb témákban vitatkozni?
Itt meg lehetett gyógyulni vagy kihúzni egy fájós fogat, enni, bort inni, társasjátékozni. Röviden, minden római fürdő a helyi társadalmi élet központja volt, ahová Róma polgárai nap mint nap ellátogattak.
Szóval úgy döntöttem, hogy meg kell találnom Seneca idézetét, amelyre ez a magazin hivatkozott. Nem fogom leírni a keresés folyamatát – nem volt túl érdekes. De az 56. (LVI) levélben, amelyet Seneca a barátjának, Luciliusnak írt (összesen 124 ilyen levelet találtam), megtaláltam a keresett idézetet.
Kiderült, hogy Lucius Annaeus Seneca – római filozófus, költő és államférfi – a fürdő felett lakott. Ezért tudta, miről ír!
A félreértések elkerülése végett engedd meg, hogy idézzem a teljes szöveget:
Láthatod, hogy egy szó sincs benne a hónaljukat vagy más testrészüket szőrtelenítő gladiátorokról. Teljesen lehetséges, hogy a gladiátorok Rómában mégis megszabadultak a testszőrzetüktől. De ezt biztosan nem a közfürdőkben tették.
A „hangos sikoltozás” pedig, mint kiderült, egyáltalán nem szőrtelenítő eszközök okozta fájdalom miatt volt, hanem sokkal inkább egy erre kiképzett ember okozta őket, aki valószínűleg éles visításával csalogatta magához a kuncsaftokat. Ez egyfajta sajátos reklám lehetett akkoriban.
Aztán a szőrtelenítettek fájdalmukban helyette kiabáltak, amíg ő a kedvenc foglalatosságával, a hónaljszőrtelenítéssel foglalkozott. Hogy a gladiátorokat hogy sikerült belekeverni ebbe az egészbe, mikor a levél még csak nem is említi őket, az örök rejtély marad.
Most már te is tudod, hogy milyen őrült hangzavar uralkodott a római fürdőkben, és miért.
Kövesd új Facebook oldalunkat és értesülj további érdekes cikkekről:
